Sokfelé ágazik az előadó-művészet, a háttérmunkálatokkal együtt, főleg a Szöuli Előadó-művészeti Egyetemen – ének, zene, dalszövegírás, drámaírás, színművészet, és, ami az egyetemnek igazán a büszkesége volt oktatás és tanulók terén, a táncművészet.
Hiszen a tánc az, amikor a zene a lelked és a tested részévé válik. Amikor a dallamok irányítják minden gondolatodat, mozdulatodat, amikor a dal ritmusára ver a szíved, és az ütemezi a levegővételed. Amikor eggyé válsz a zenével – amikor te magad leszel a zene. Lee Taemin pontosan így táncolt – ha egyszer átvette felette az irányítást a zene, akkor senki és semmi nem volt képes kizökkenteni. Ahogyan ő mozgott egy dallamra, az maga volt a művészet.
Órákig képes volt megállás nélkül, fáradhatatlanul táncolni, egyik dal a másik után – ő pedig tökéletesen követte minden mozdulatával a stílusok közötti váltásokat, az erősebb vagy a lágyabb ritmusokra a lépéseket, a kézmozdulatok erőteljességét vagy épp kecsességét.
Kim Jongin pedig pontosan ezt csodálta benne. Hogy az ő legjobb barátja maga volt a zene, maga volt a tánc, ő volt minden, ami valaha Jongin lenni akart.
Valamint ő volt a szerelme is. Plátói, viszonzatlan szerelem volt ez ugyan, amiről a másik pontosan tudott, mégsem adta be a derekát. Sorra elutasította a fiú közeledéseit, hiába köszönhetett neki annyi mindent, mégsem akart a szerelmével visszafizetni minden kedvességet, amit Jongin érte tett.
Sokszor gondolkodott rajta Taemin, talán többször is, mint kellett volna, hiszen neki is rengeteget jelentett a fiatalabb, de sosem annyit, hogy viszonozni tudja az érzéseit. Megfontolta ezt a szerelem dolgot százszor, ezerszer, egyszer majdnem bele is ment, mondván, sokat jelent neki már így is, a többi pedig majd kialakul magától… de a vége akkor is egy elutasító válasz lett. Nem tudja ezt megtenni pont Jonginnal.
- Taemin? – szólítja meg félénken a barnahajú fiú, ezzel gondolataiból kiszakítva. Egy ideje már csak állt a teljes falat beterítő tükör előtt, hiába szólt a zene, most az egyszer lekötötték gondolatai, nem tudott mozdulni.
- Jongin – mosolyodott el Taemin, mintha semmi sem maradt volna előző gondolataiból, és odament a hifihez, hogy kikapcsolja, vagy legalábbis levegye rajta a hangerőt. – Észre sem vettelek, ne haragudj. Mióta ácsorogsz idebent?
- Semmi gond, még csak pár perce jöttem – mosolyodott el Jongin is. – Ráérek, csak gyakorolni szerettem volna.
Erre a mondatra megtorpant Taemin és a bent lógó órára vetette pillantását. Este kilenc. Akkor már több, mint hat órája táncol, nem csoda, hogy kezd lankadni a figyelme és a koncentrációja.
- Fel se tűnt, hogy már ennyi az idő. Voltál lent délután? – kezdte összepakolni a holmiját a szőke, amit Jongin csak leülve a fal tövébe nézett.
- Párszor, de nem akartalak zavarni, így inkább mindig-
- Te sosem zavarsz, mondtam már egy párszor… - mosolygott még mindig kedvesen Taemin, és vállára dobva a táskáját, elindult kifelé, de a fiatalabb megfogta a csuklóját.
- Nem maradnál még egy kicsit? Kérlek – suttogta az utolsó szót alig hallhatóan Jongin, a szőke pedig eleresztett egy sóhajt. Annyiszor eljátszották már ezt…
- Figyelj, Jongin-
- Csak megkérdeztem – sóhajtott a bronzbőrű, és elengedve az idősebb kezét felállt a földről. – Számíthattam volna a válaszra…
- Jongin, kérlek… Ezt már megbeszéltük egy párszor…
- De miért nem? Sosem adtál normális indokot – nézett a fiú hátára, hiszen az nem fordult vele szembe, csak hallgatta a másik fiú sokadik kifakadását, kezét a kilincsen tartva. – Persze, azon az estén semmi bajod nem volt vele, igaz? Ha akkor nem szakadok el tőled, akkor…
- Ezen is átrágtuk már magunkat egy párszor, ha az emlékezetem nem csal – ejtette le a cuccait maga mellé, és szembefordult végre barátjával. – Jongin, nem. Fogadd el, hogy nem. Nem tudnálak úgy szeretni, mint ahogyan te engem, érted? Nem akarlak abban a hitben ringatni, hogy egyszer, majd, talán, mert ilyen nem lesz.
- És tényleg nem maradnál csak… csak megnézni a táncomat? Tegnap véglegesítettem, és tudod, hogy a te szavadra adok a leginkább…
- Jimin is van legalább annyira jó, mint én, ő miért nem jó? Majd holnap megmutatod neki, nekem dolgom van…
- Nem érdekel Jimin! Különben is, mi dolgod van neked negyed tízkor? – fordult el bánatos tekintettel Jongin, és inkább elkezdett nyújtani a korláton.
- Jongin, igazán állíthatnál magadon, nem szoktál te ennyire kiakadni – ment oda a fiúhoz végül Taemin. Sok mindent elvisel barátjától, de ezt az egyet nem: ha szomorú. Csak akkor szokott ennyire kiborulni egy milliószor átrágott beszélgetés miatt, ha bántja valami. – Mi a baj?
- Szar napom volt, mindegy, ne is foglalkozz velem…
- Tudod, hogy foglalkozom veled…
- Te meg tudod, hogy nem így értettem – mosolyodott el Jongin, és levette a lábát a korlátról. – Felfogtam, nyugi, na, menj!
- Biztos nincs baj?
- Persze, na, indulás – ölelte át Taemint jó szorosan, ő pedig nem tudta megtenni, hogy ne öleljen vissza. – Miért vagy még itt? – mosolygott szélesen és kedvesen Jongin, az idősebb pedig csak megeresztett egy halvány mosolyt és fejét ingatva kiment a teremből.
Taemin egyszerűen nem tudta felfogni, hogy mi az, amit ennyire szeret benne a kis Balettkirály, és bár sosem tagadta, hogy nem fantáziált már róla, mert dehogynem, hiszen Jongin bárhonnan is nézzük, helyes gyerek volt, nem is akármilyen testfelépítéssel és szinte tökéletes személyiséggel, de… a legjobb barátja volt. Aki minden szarból kihúzta, aki még azok után is ott volt vele, hogy fél Szöul átment rajta. Sosem gúnyolta, csak ott volt mellette, ott volt neki, ha segítségre volt szüksége. Nem most tervezte ezt elrontani azzal, hogy ha össze is jönnek, biztos, hogy szakítana vele, és, ha valaki összetöri Jongint, nem ő akart lenni. Ő az akart lenni, aki azt töri össze, aki hozzányúl barátja tiszta lelkéhez.
- Hé, mindjárt rátaposok az orrodra – fogta meg Taemin vállát a jókedélyű hang tulajdonosa, mielőtt még lefejelte volna a mellkasát. – Baj van?
- Bocs, nem vettelek észre, ne haragudj – nyúlt tarkójához a szőke. – Figyelj, nincs egy szál cigid?
- Csak cseresznyés van most nálam.
- Tökéletes, köszönöm – elvette a szálat, és el is köszöntek egymástól, hiszen nem sűrűn beszéltek. Ezt nagyon értékelte benne: hiába nem válaszolt arra, hogy baj van-e, nem kérdezősködött, csak adott egy szál cigit és nem faggatózott. Taemin zsebre vágta a cigarettát, és folytatta az útját.
*
- Randim lesz, Hayival, randim lesz – énekelgetett körülbelül fél órája készülődés közben Taehyung, Jungkooknak pedig már eddig is az agyára ment, de most még meg is taposta, és az összes meglévő tánctudását is az ő idegein fejlesztette.
- Tudod, dalolászás nélkül is tudsz készülni, sőt, még Hayival is találkozol, és ami a legjobb az egészben – vette ki a pólót az idősebb kezéből –, még nekem se mész az idegeimre – hajította el a kezében lévő ruhadarabot.
- Ártott neked valamit szerencsétlen? És hé, ez a kedvenc pólóm volt! – rivallt rá Tae szobatársára.
- Még mindig az, nem? – heveredett vissza az ágyára, egy nyögés kíséretében; reggel héttől délután kettőig a próbateremben rohadt, egyetlen porcikája nem volt, ami ne fájt volna.
- De miért kellett elhajítani a halál faszára? – tette vissza a szekrényébe összehajtva.
- Mert amíg háborogsz, addig sem kornyikálsz – fordult át másik oldalára, szintén nagyot nyögve.
- Na, hogy festek? – állt meg Jungkook ágya mellett Taehyung, teljes harci díszben.
- Mint egy vásári majom – felelt Jungkook rá se pillantva, teljesen háttal szobatársának, csukott szemekkel, viszont Taehyung sátánian elvigyorodott, amit lehet, hogy jobb lett volna, ha Jungkook észrevesz. Egyetlen hang nélkül hajolt a fiatalabb nyakához, és finoman beleharapott, pontosan ott, ahol múltkor mesélte neki, hogy a legérzékenyebb, és amikor a barna hajú felsikkantott a váratlan érzéstől, azon nyomban felült, már tényleg Taehyungra figyelve. – Te nem vagy normális, baszd meg.
- Szép hangod van, Buzikám – vigyorgott még mindig a lilahajú. – Szóval? Hogy nézek ki?
- Jól, el fogod bűvölni – forgatta meg a szemét, egyik tenyerét még mindig a nyakán tartva. – A fejpánt sok lesz. Bárba mentek, nem egy utolsó diszkó feat. kocsmába, nem? Anélkül jobb.
- Köszi – vigyorgott Taehyung, és már el is tűnt, hiszen nyolc óráig már csak tíz perce volt, és még véletlenül sem akarta megvárakoztatni Hayit.
- Még ezt az utolsó rohadékot – nézett utána Jungkook, és visszarogyott az ágyra, csakhogy egy órás további fetrengés után felálljon, és készítsen magának egy teát. Még csak a teát választotta ki, hogy milyen legyen – cseresznyés –, a vizet se engedte meg, hogy feltegye forrni, egy kéz máris eltakarta szemeit, a fiatalabban pedig bennrekedt a levegő, főleg, ahogy a szeme elé került a fekete anyag, és puha ajkakat érzett nyakának nyomódni.
- Hol voltál? – kérdezte a szoba tulajdonosa, mire a titkos szeretője megfordította, és háttal a falnak tolta a kisebbet, hogy mellette megtámaszkodva csókolja meg, közben már a nadrágjáért nyúlt, és le is tolta róla, hogy végigsimítson a tejfehér és selymes combokon. – Most se fogsz beszélni, igaz? – sóhajtotta, ahogy megérezte az idegen kezét hasán elkalandozni.
A cseresznyés füst ízű ajkak előbb szájának nyomódtak, hogy egy szenvedélyes csókot váltsanak, majd tovább vándoroltak oda, ahol ezelőtt Taehyung harapott bőrébe, de ez kicsit erősebb volt, és Jungkook tisztában volt vele, hogy ennek nyoma fog maradni. Két erős kéz feltolta a fiú karjait maga fölé, pár pillanat múlva, pedig már nem is volt rajta póló. Ott állt, egy szál alsónadrágban, a konyhát és a szobát elválasztó falak dőlve, az ismeretlen pedig a fiatalabb nyakától indulva, éppen csak érintve a szinte hibátlan bőrt, lesimított a vállain, a mellkasán és a hasán át, az ágyékát sem kikerülve, végig a hosszú, izmos combokon.
A fiatal fiú beleremegett az érintésbe, és amikor ugyanezt az utat újra kezdte a férfi, csak most az ajkaival és combjaitól indulva, be kellett harapnia ajkait, hogy valamennyire visszafojtsa hangját, de ez, ahogy a combhajlatához ért, csak üres próbálkozásnak látszott, amikor pedig azok az ajkak férfiasságát simították az alsóján keresztül, már feleslegesnek is érzett minden erőfeszítést, amivel a hangját akarta visszafogni. Ajkaival minden apró anyajegyet végigcsókolt a hívatlan vendég, és amikor elért mellkasához, kissé megszívta két kulcscsontja között a bőrt, hogy ugyanilyen szívásnyomokat hagyjon maga után, ahogy felfelé haladt a nyakán, és útja az ajkakon érjen véget.
Jungkook éhesen kapott az ismerős aromájú száj után, és karjaival átkarolta a nála magasabb alakot, egyik lábát pedig felhúzta, hogy azzal pedig csípőjét ölelje át, mire a magas férfi rögtön a másik lába után nyúlt, hogy ölbe vegye, és kicsit magasabbra tolja térdeit az amúgy is izomlázas fiúnak. Egy pillanatra felszisszent az érzésre, mire azonnal lentebb engedte a lábát az ismeretlen, és úgy csókolt a félmeztelen fiú nyakába. A fiatalabb sóhaja abban a pillanatban fulladt nyögésbe, ahogy megérezte a fenekének nyomódni a másik már igen erősen merev férfiasságát, a durva, farmeranyagon keresztül.
A barnahajú beleharapott a másik szájába, hogy egy pillanatra elválhasson tőle.
- Vetkőzz már és vigyél az ágyra – olyan mély és kéjes hangon mondta ezt Jungkook, ahogy csak tellett tőle, és, hogy egy csípőlökéssel egybekötötte, már teljes volt a siker.
Pár pillanat múlva az ágyon találta magát, majd meghallotta az anyagok súrlódását, és elképzelte, ahogy kapkodó kezek próbálják lerángatni a farmert a hosszú lábakról, aztán a póló aljához nyúlnak, és az erős kezek lerántják magukról az egyszerű anyagot, ezzel felfedve a kidolgozott hasat. Egy nagyobbat sóhajtott a képzelgéseire, de a következő másodpercben már tenyerei alatt érezhette a felforrósodott bőrt, és, hogy már csak az alsójuk akadályozza őket, hogy bőrük teljes felülete összeérjen.
Erősen mart Jungkook ajkaira a magas férfi, közben egyik keze a fiatal fiú mellkasán kalandozott, hol csak izgatóan végigsimítva rajta, hol finoman megkarmolva, egyre lentebb és lentebb simítva a fehér bőrön, míg elért a csípőjéig, majd vissza az oldalán, nagyon finoman érintve a puha bőrt. Remegett az érintések alatt a kisebb, ahogy közben folyamatosan csókolgatta a nyakát a férfi. Kezdte megunni a játékot, így tenyereit a fölötte lévő mellkasára fektette, és finoman eltolta magától, ő maga pedig felült, és kezébe vette az irányítást.
Megcsókolta a férfit erősen, szenvedélyesen, majd végig csókolta a nyakát, a mellkasát, nem hagyva ki a mellbimbóit sem, mire végre kisajtolta belőle az első hangosabb sóhajt. Tovább haladt lefelé a kidolgozott hasfalon, csókokkal borította a tapintható kockákat, és meg-megkaristolta fogával az érzékeny bőrfeületet. Elérve a magasabb alsónadrágjáig nem gondolkodott egy pillanatig sem, egyik kezével rásimított még az anyagon keresztül, utána rácsókolt, végül lehúzta róla a zavaró ruhadarabot, mire egy újabb férfias sóhajtás hagyta el titkos szeretője ajkait. Hiába nem csinált ilyet még sose, nem teketóriázott sokat, marokra fogta, és pár húzogatás után szájába vette, mire elhagyta a másik torkát az első férfias hörgés, de Jungkooknak ez most fel sem tűnt, annyira arra koncentrált, hogy ne fogazzon, hogy ne engedje hirtelen túl mélyre, hogy szinte minden hangot kizárt elméjéből. Párszor még megszívta, azonban egy erős kéz markolt a hajába, és bár nem túl hirtelen és nem fájdalmasan, de leemelte öléről a fejét a férfi, és pont nem érdekelte, hogy a fiatal fiú most szopta le, szájon csókolta. Először heves volt, talán kissé durván is harapdálta a vékony, élénkrózsaszín ajkakat, rengeteg szenvedéllyel, de egyre kevésbé volt akaratos, és szépen lassan visszafogta indulatait.
Egy utolsó rövidebb csókot még nyomott a kisebb szájára, utána nedves csókokkal borította be a nyakát, nem kihagyva az apró kis anyajegyet, amit már annyiszor kiszemelt magának, hiszen az a picike pont egyenesen hívogatta, hogy csókolja. A mellkasának minden szegletét bejárta ajkaival, nagyobb figyelmet szentelve az érzékeny mellbimbóknak, amikor is Jungkook szégyentelenül kieresztette a hangját, már egyáltalán nem fordult meg a gondolat sem a fejében, hogy elrejtse hangjait a másik elől. Minél lentebb értek a csókok, a barnahajú észre sem véve a reakcióját, egyre szélesebb terpeszbe húzta lábait.
A magas férfi egyetlen pillanatot sem gondolkodott, alig ért el hasáig a csókokkal, a fiatalabb következő légvétele a tüdejében reked, ahogy az egész, már vörösen és forrón lüktető merevedését a szájába vette a másik, és torkára engedte, ezzel a kisebben bent rekedt levegő egy hatalmas nyögés kíséretében távozott tüdejéből. Ahogy nyögései egyre hangosabbá, magasabbá és sűrűbbé váltak, a titokzatos idegen kiengedte a szájából a másik merevedését, és bár ezt Jungkook nem látta, de érezte, hogy amint a magas férfi észrevette a hatalmas terpeszt, amiben jó ideje feküdt, szégyentelenül elvigyorodott, és a fel-fellökött csípő is mutatta, mennyire kívánja már őt.
- Gyere már – sóhajtotta a fiatal fiú, mire egy apró, mély kuncogást hallatott a másik, és adott a szájára egy rövidke csókot, és az ágy mellé dobott nadrágja farzsebéből előhalászott két csomag síkosítót, feltépte az egyiket, és elkente három ujján. Először csak egy ujját vezette a bekötött szemű fiúba, és másik kezével folyamatosan a merevedésén húzogatta kezét, hogy élvezete ne lankadjon, és ujja körül is jobban táguljon a másik. Fél perc elteltével már a második, még egyszer fél perc után pedig a harmadik ujjával tágította a nyöszörgő fiatalabbat, és most már, hogy kezdett elég hely lenni ujjainak, elkezdte keresni azt a pontot, amitől ő is hamarabb fogja élvezni az együttlétet. Abban a pillanatban, ahogy megtalálta, egy aprót sikkantott Jungkook, és megvonaglott, az ujjak monoton mozgása megszűnt, helyette lassú, de folyamatos simításokat érzett a kisebb, ami a gyönyörközpontját ingerelte, egyre hangosabb, hosszabb, elnyújtottabb nyögéseket kicsikarva belőle. – Kérlek… - sóhajtotta két nyögés között. – Téged akarlak…
Nem kellett több a magasabbnak, azonnal elvette ujjait, feltépte a másik zacskót, magára görgette az óvszert, eloszlatta rajta a síkosítót, és egyetlen, lassú lökéssel elmerült a fiatalabban, aki ezt egy nyögéssel és egy-egy szorítással a férfi karjain nyugtázta. Alkarjaira támaszkodva hajolt közel Jungkook arcához, és lassan elkezdett lökni csípőjével, és csak figyelte a gyönyörben úszó arcot, ahogy néha megnyalja vörös, kiszáradt ajkait rózsaszín nyelvével, hallgatta a nyögéseket, a sóhajokat és kisebb sikkantásokat, ahogy a legjobb szögben találta el a fiatalabbat.
Pár pillanattal később, a fiatalabb karjait a nyaka köré fonta, és magához húzta, így egyik kezével támaszkodott, a másikkal az oldalát simogatta, ajkaival pedig a vállát, nyakhajlatát, nyakát és a füle mögötti kis érzékeny bőrfelületet kényeztette. Ekkor erősebb és hangosabb sikolyokat hallott közvetlen a fülébe érkezni, és az eddig nyakát karoló kezek, most a hátára vándoroltak, és abba kapaszkodtak, karmolták, marták; néha észrevette magát, és akkor maga mellett a lepedőt vagy a takarót markolta, de kis idő után ismét a másik széles hátán, vagy az izmos karján találtak helyet maguknak a karmolások.
Az egyre gyorsuló lökések folyamatosan kezdtek visszalassulni, az izmos karok átölelték a hófehér hátat, és míg ő maga elfeküdt, óvatosan magára ültette Jungkookot, akiben így még mélyebbre csúszott, s a fiatalabb pedig felszisszenve nyöszörgött, amíg megszokta a teljes hosszát a másiknak. Óvatosan térdre ereszkedett, és úgy emelkedett fel és le a fiatal férfi merevedésén, halkan nyögdösve, nyöszörögve, folyamatosan fészkelődve, hogy megtalálja a neki megfelelő szöget, amikor pedig megtalálta, még kettőt lökött magán a kisebb, de aztán a másik ráfogott csípőjére, erősen megtartotta és ő lökött mélyeket a fiatal, hófehér, fáradt testbe.
Egyre jobban fáradtak mindketten, így a magasabb visszafektette Jungkookot maga alá, ő maga pedig megtámaszkodva a fiú feje mellett újra egy lassú, majd egyre gyorsuló tempót vett fel, a kisebb pedig saját, félig merev tagjára fogott, és próbálta magát is egyre közelebb juttatni a csúcshoz, amely néhány percen belül el is érte egy hangos nyögés, és a lepedő markolása kíséretében.
Az ismeretlen férfi még párat lökött csípőjével, utána ő is követte az alatta fekvő, ziháló, hófehér bőrű fiút a gyönyörbe, akinek most arca ki volt pirulva, ajkai kivörösödek és kiszáradtak, izzadság csillogott minden porcikáján, homlokához vizesen tapadt a haja.
- Igazán – nyöszörgött Jungkook, miután a másik kihúzódott belőle. – Igazán elárulhatnád, hogy ki vagy… legalább, hogy a nevedet tudjam nyögni az orgazmus pillanatában – nyalt végig kéjesen a száján, mire egy csók landolt az ajkain, és érzékeny pontjait cirógatva kúszott hozzá a másik, Jungkook pedig még az orgazmustól felhevült teste miatt sokkal érzékenyebben reagált ezekre a finom érintésekre, és megvonaglott, remegett az apró gesztusok alatt, a csókba pedig belenyöszörgött. – Jó-jó, értem, nem fogod elmondani, hogy ki vagy…
Oldalára fordult, és végig akart simítani az ismeretlen arcán, de az elhúzódott az érintése elől, csak a kezét fogta meg, ő maga pedig elkezdte cirógatni a fiú arcát, míg annak egyenletes nem lett a légzése, és elernyedtek az izmai keze körül. Ekkor fogta magát, levette a kendőt, és végigsimított a szépen ívelt szemöldökön, a szinte tökéletes orron, a gyönyörű formájú, kissé elnyílt ajkakon, véletlenül sem kihagyva az alsó ajka alatt megbúvó kis szépségszeplőt sem.
Óvatosan rácsókolt még egyet a fiú ajkára, majd felöltözött, és egy cetlire felírta a soron következő üzenetét, mellé tette a cseresznyés cigarettát, ráterítette az időközben a hasára fordult fiúra a takaróját, és elhagyta Jungkookék szobáját.
*
Hajnali három óra körül járhatott az idő, amikor visszajöttek Hayival a bárból, nevetgélve, a lány Taehyungba karolva. Felkísérte Hayit a szobájába, majd úriember módjára, csak a homlokára adott egy apró csókot, és jó éjszakát kívánva indult el saját szobája felé. Ahogy belépett ajtajukon, majdnem rögtön ki is fordult, olyannyira meleg és jellegzetes szex-szag terjengett a szobában, vagy ahogyan ezt az egyik drámakönyvében olvasta: „a fülledt erotika aromájával telt meg a helyiség”. Szex-szag volt, maradjunk annyiban.
Oldalra fordulva meglátta a kiterült Jungkookot, majd miután felfedezte, hogy nincs rajta ruha, kezdett gyanakodni, hogy a titkos szeretője látogatta meg, amikor pedig az asztalon meglátta az ízesített nikotinrudat, biztos lett benne, hogy Mr. Cseresznyés Cigaretta döngette el ennyire a fáradt fiút, hogy még rágyújtani se volt ereje szerencsétlennek, szex után. Kivételesen nem akart köcsög lenni, és felrázni, hogy na, most akkor elmeséli szépen, hogy mi a fene történt is egészen pontosan – túl jól sikerült ahhoz a randija, hogy szemétkedjen. Majd másnap.
A másnap viszont nagyon gyorsan eljött, ugyanis Taehyung reggel tízkor riadót fújva, fejest ugorva a jegyzeteibe keltette fel nagyjából az egész szintet, mert elfelejtette, hogy neki bizony délután egykor dramaturgia vizsgája lesz.
- Nem tudok semmit! – ordította bele a szoba csendjébe, ahogy Jungkook az ablakban ült felhúzott lábakkal, és most először nyúlt hozzá a cseresznyés cigihez, amiket eddig ismeretlen szeretőjétől kapott. – Te meg ne cigizzél már, baszd meg! Segíts!
- Mit segítsek? Nem nekem lesz vizsgám, egyéni szociális problémád, hogy nem tanultál rá eleget – fújta ki a füstöt ajkai közül a barnahajú, egyenesen Taehyung felé a szobába.
- Hát kösz, baszd meg!
- Szívesen, baszd meg – rántott vállat a fiatalabb, és az ujjai között tartotta a kis üzenetet, ami a napi nikotinadagja mellett feküdt reggel. – Mégis, mi a faszomat akar ez jelenteni…? – suttogta maga elé, ahogy újra és újra elolvasta azt az egy sort.
- Ne a szeretőddel foglalkozzál, amikor én éppen meghalok! – kiáltott rá az idősebb, de ahogy eszébe jutott a kép, amire hazajött, hirtelen mégis fontosabb téma lett Jungkook szeretője, mint a közeljövőben esedékes vizsgája. – Tényleg, ritka kielégült fejed van, hallod. Ez a cigis srác nagyon tudhat valamit, hogy még rá se gyújtottál éjszaka, hanem kapásból kidőltél. A csinos kis sötétlila foltokról nem is beszélve, amik ott virítanak a nyakadon…
- A vizsgáddal foglalkozzál, nyomorék! – kiáltott rá teljes zavarban a barnahajú, amit mi sem mutatott jobban, mint enyhén piros orcái.
- Oh, nem, ez most sokkal jobban érdekel – vigyorgott rá szobatársa. – Dalolj szépen, Sütikém.
- Mit mondjak róla? – vette lentebb a hangerőt Jungkook.
- Például felolvashatnád azt a kis cetlit, ami miatt tizenöt perce sóhajtozol és már rongyosra gyűrtél…
- „Nem is olyan nehéz érzelmeket kölcsönözni…” Mégis mi a faszomat ért ez alatt? – túrt bele hajába, és egy újabb szálra gyújtott, ami már a saját tartalék készletéből származott.
- Hé, ennyire nem lehetnek éhesek a rákjaid – fintorodott el Taehyung, de kivételesen nem vette ki a szájából, és dobta ki az ablakon. Látta, hogy tényleg stresszes a barátja. – Amúgy, nem ejtettél el véletlenül egy „szeretleket” a nagy dugás közepette?
- Nem – vágta rá Jungkook. – Biztos, hogy nem. Te is tudod, hogy ezzel a szóval nem dobálózom, még ilyen esetben sem… - hirtelen elhallgatott, és eddigi pirulása már egészen szép vörössé változott, és inkább szívott még egy jó mély slukkot. Egy ideig csak bámult rá szobatársa, aztán kikerekedtek a szemei, és száját is eltátotta.
- Te belezúgtál Mr. Cseresznyés Cigibe…
- Kussolsz, faszfej!
- Te kurvára beleestél egy pasasba, aki hetente egyszer megdug és fingod sincs róla, hogy ki az! – kiáltotta el magát a lila hajú.
- Hangosabban, légy szíves, nem hallotta az egész kollégium! – szólt rá Jungkook, de nem tagadott, ugyanis ő maga sem volt tisztában, hogy mit is érez, vagy mit is kellene éreznie pontosan. Három nyomorult alkalom, és egyre jobban érdekli, hogy ki is ez a valaki, aki ennyire… - Kibaszottul jó az ágyban, bassza meg!
- Hát öregem… - vett egy mély levegőt Taehyung. – Fogalmam sincs, hogy mihez kezdj. Tényleg. Esküszöm, hogy szeretnék segíteni, de nincs ötletem – nézett maga elé. Pár perces csönd következett. – Komolyan ennyire jó?
- Úgy ér hozzám, mintha régóta ismerne… Fogalmam sincs, hogy csinálja, de… valahogy azt érzem, hogy nem csak dugásra kellek neki, mert esküszöm, minden egyes alkalommal olyan volt, mintha szeretkeznénk… Nem tudom, mi a faszt csináljak, Taehyung – nyafogott Jungkook és végre lemászott az ablakból, hogy az ágyában szenvedjen tovább.
- Hát… először is segíts, hogy ne bukjak meg! – próbálta terelni barátja gondolatait, mert látta rajta, hogy tényleg teljesen kivan. Soha nem látta még senkiért így rinyálni, maximum, ha cigit tarhált, de most egy emberről van szó. Egy férfiról, aki hetente egyszer megdugja, és fogalmuk sincs, hogy ki az.
- A kurva életbe, menni fog ez, ne szenvedj már, szarrá tanultad magad tegnap, amíg nem kezdtél el készülődni a randidra – sóhajtott, és halványan elmosolyodott. – Tényleg, hogy sikerült?
- Baszd meg… kurvajó volt! – vágódott hanyatt Taehyung az ágyon. – Őszintén, fogalmam sincs, hogy mi bajod van Hayival. Beszélgettetek ti már valaha? – mély hallgatás a másik oldalról. – Ez a te bajod. Ránézésre elítélted a csajt, pedig nagyon jó fej – vigyorgott a lila hajú. – Rettentően okos, nem dohányzik, sőt, utálja, ha valaki cigizik, nagyon értelmes hozzászólásai vannak, szinte minden téren tájékozott, és rettentően kedves, de tényleg. Szerintem, vagy öt órán keresztül beszélgettünk, és egyetlen percnyi csend sem volt. És komolyan beszélgettünk. Az eddigi csajokat csak lesmároltam, és már az ágyamban is voltak, a legtöbbjük csak üresfejű buta liba volt, de Hayi… Ő tényleg más.
- Átment a rajongás kedvelésbe, mi? – mosolygott Jungkook. Lehet, hogy tényleg nem rossz lány Hayi. Talán, Taehyung kedvéért még hajlandó is lenne megismerni. Talán. – És, ő hogy érezte magát? Mert azt vágom, hogy te kifolysz a küszöb alatt, és jelenleg rózsaszín ragacsos massza van a fejedben az agyad helyén, de ő…?
- Szerintem, bejövök neki – ült fel az idősebb mosolyogva. – Azt ugye múltkor megtudtam, hogy szerinte nem nézek ki rosszul, de úgy néz ki, hogy a személyiségemmel sincs gondja. Sokat nevettünk, levágta a poénjaimat, és még ő mondta, hogy maradjunk még egy keveset. Nem ittunk sokat, csak éppen annyit, hogy jól érezzük magunkat. Én se voltam nyomulós, tényleg csak beszélgettünk…
- Na, akkor örülök. Igyekszem akkor megemberelni magam vele szemben.
- Te tudtad, hogy Hanbin igazából az unokatestvére?
- Hogy mi a fasz? – nézett rá elképedve Jungkook. Jó, hát ez a lehetőség meg sem fordult a fejében.
- Igen, csak nagyon közel állnak egymáshoz, és Jiwonnal valóban járt, de Hayi dobta, mert ő is azzal cseszegette, hogy biztos szerelmes a saját unokatesójába, meg szerinte Hayinak van hova fogynia…
- Hát nem gebe, az biztos… Mondjuk – gondolkodott el egy pillanatra Jungkook –, esküszöm, neki még jól is áll.
- Ezt mondd még egyszer.
- Mit?
- Nem szidtad Hayit, sőt, egyetértettél velem abban, hogy jól néz ki. Mondd még egyszer, hát felveszem, baszd meg, és a naptárba is beírom, ez piros betűs ünnep lesz!
- Kussoljál már, rohadék – nevetett fel Jungkook. – Inkább a ruhádat vedd fel, mert fél órád van a vizsgáig.
- Ne már!
- Ne nyavalyogj, öltözz! És csak, hogy lásd, mennyire jó fej vagyok, bekísérlek, hogy engem idegesíts, ne a többieket.
Negyed óra múlva már bent álltak a vizsgaterem előtt, de egyáltalán nem kötötte le őket a vizsga, mert Jongin éppen akkor próbált nem teljesen kiakadni, ahogy ott ült Taemin mellett és a tegnap estéről faggata.
- Mi volt az a fontos dolog, ami miatt nem tudtál tegnap öt percet rám áldozni, hm? – kérdezte megfeszült állkapoccsal.
- Jongin, ne kezdd, kérlek…
- Akkor, csak magyarázd meg, hogy mi a fenéért van kiszívva a nyakad? – emelte kicsit fentebb a hangját, de azonnal el is halkult. – Ez? Ez volt az a nagyon fontos? Elmenni és még egy emberrel megdugatni magad? Igen? – kínos csend telepedett rájuk. A fiatalabb szavai egy pofon csattanásának visszhangjai voltak barátja lelkében. – Ne haragudj, nem úgy értettem…
- Felejtsd el – suttogta Taemin. Iszonyatosan fájt neki, hogy pont ő, pont Jongin vágta ezt a fejéhez, az, akitől a legkevésbé sem várta volna.
- Taemin, kérlek, én tényleg-
- Mindegy… – sóhajtott a szőke. – De nem tartozom magyarázattal neked.
- Tudom, felfogtam – hajtotta le a fejét a bronzbőrű. – Én csak… csak kiszaladt…
- Érthető, hogy féltékeny vagy, hiszen szeretsz, de hiába.
Utálta ezt Jongin. Amikor ennyire nyersen a fejéhez vágta Taemin a tényeket, teljesen tárgyilagosan beszélt az ő őszinte érzelmeiről, mintha teljesen jelentéktelen lenne. Mintha számára ő teljesen jelentéktelen lenne…
- Taemin…
- Ugye? Nekem is rosszul esett, amit az előbb mondtál, most már kvittek vagyunk – mosolyodott el féloldalasan. – Ne haragudj, nem vagy jelentéktelen számomra. Pontosan tudod, hogy nem vagy jelentéktelen, sőt. Fogalmad sincs róla, hogy mennyire fontos vagy nekem.
Ez volt a másik, amit utált Jongin. Fontos Taeminnek, igen. Mint valaki, aki nem hagyta el. Mint valaki, aki kihúzta a szarból. Mint valaki, aki mindig mellette volt. Fontos, mint egy barát.
- De, tudom…
Jungkook és Taehyung szótlanul figyelte a barátaik közötti párbeszédet, hiába tudták, hogy nem biztos, hogy ennek fültanúinak kellett volna, hogy legyenek, mégis… fura szorongást okozott bennük. Mert az, ami az ő barátságukat jellemezte, az tényleg igazi barátság volt, az a fajta, amikor tűzbe tennéd a másikért a kezedet, és a golyó elé ugranál, ha arról lenne szó, de Taeminék kapcsolata más volt. Köztük a színtiszta szeretet mutatkozott meg, csak… mégsem az a fajta, ami mindkettőjüknek megfelelt volna, viszont sosem hagyták volna cserben ők sem egymást.
Már éppen belemerültek volna komolyabban a barátság értelmezésének gondolatába, amikor a szintén vizsgára érkező, aranytorkú Baekhyun félreismerhetetlen és éles kiáltása zengte be az egész emeletet.
- Hogy mi a kurva isten faszát csináltál, baszd meg?!
