Sajgott mindene, istenesen izomláza volt, és megmozdulni sem tudott, de kedve sem volt hozzá. A tegnap éjszaka után igazából kimenni sem akart a szobájából. Ott fog várni rá Mr. Cseresznyés Cigi, és akkor neki vége lesz, mint a botnak – vagy a karjaiba ugrik, és könyörög a folytatásért, vagy az ismétlésért, neki édes mindegy, de ilyen jó éjszakája még a büdös életben nem volt.
Ez az elmélet csak ott bukott meg, hogy lövése nem volt róla, hogy hogy néz ki. Lehet, hogy bűnronda, ezért takarta a szemét. Lehet, hogy ismeri és nem akarta, hogy kitudódjon róla, hogy meleg. Lehet, hogy az egyik oktató… mondjuk, újabban elég furcsán méregeti a kortárs tánc tanára… Dehát, róla mindenki tudja, hogy csatak buzi, hát még a vőlegénye. Basszus, hát neki olyanja is van. Ez, mondjuk, megkönnyebbülés, akkor talán nem ő lesz az.
Fogalma sem volt, hogy nézhetett ki, de reményei szerint nem volt csúnya, bár még egy ilyen éjszaka, és azt is leszarja. Próbálta magában vizualizálni az izmos combokat – ez arra utal, hogy táncol –, az izmos hátat – erős izomzat kell a tánchoz, habár lehet, hogy az ismeretlen simán csak kondizik. A kezei… határozottan tartotta csípőjét, és csak vissza kellett emlékeznie, ahogy végigsimított felsőtestén – de még, hogy végigsimított…! És azok az ujjak kimondottan értették a dolgukat…
Jungkook nyögve fordult egyet az ágyában, hiszen ezzel csak annyit ért el, hogy merevedése lett, de közelebb nem jutott a magában alkotott személyleírással sehová, de sziklaszilárd meggyőződése volt, hogy bárki is legyen az ő újdonsült titkos szeretője, az hétszentség, hogy dögös volt, plusz, ilyen kellemes és hosszú éjszakát – meg olyan izomlázat, hogy majd belehalt –, már rég nem okozott neki senki. De nem érdekelte – megérte.
~*~
Az egyetemre belépve árgus szemekkel figyelt minden második vele azonos neműt, és próbált rájönni, hogy mégis, ki nem tudta magát türtőztetni előző éjszaka. Nyúzottan ment a saját szekrényéhez, hogy bevágja az összes felesleges cuccát a felső polcra, amit hozott, amikor hirtelen megcsapta egy furcsán ismerősnek ható illat: a cseresznyés cigaretta füstjének jellegzetes aromája. Aztán megérzett egy kezet a vállán, aminek hatására hirtelen fordult hátra és elkerekedett szemekkel nézett barátjára.
- Te? – egy cseppet sem próbálta takargatni megrökönyödését.
- Mi az, másra számítottál? – vigyorgott teli szájjal és eltűnő szemekkel vörös hajú törpe barátja. – Tegnap megbeszéltük, hogy a zeneirodalom jegyzetekért cserébe ma te állod a kávémat, Sütifiú – kacsintott egyet Jimin, de mikor még mindig nem mutatott semmi életjelet a nála fél fejjel magasabb, sötéthajú fiú, kicsit elbizonytalanodott és aggódni kezdett. – Hé, jól vagy? Úgy nézel, mint, aki szellemet látott.
Jungkook pislogott párat és próbálta gyorsan összeszedni magát, és mihamarabb túltenni magát a tényen, hogy a másodéves vöröshajú, a lányok által szexistennek titulált Jimin, megszólalásig hasonlít arra a képre, ami az elméjében körvonalazódott a délelőtt folyamán.
- Az, persze, mintha nekem több pénzem lenne kávéra – húzta el a száját, és elvette a jegyzeteket a másodévestől, hogy azzal a lendülettel be is vágja a füzetei közé a szekrénybe. – És Korea segge most éppen milyen kávét óhajt? – vigyorodott el szégyentelenül és vágott rá barátja hátsójára.
- Ide figyelj, te kis…
- Tudom-tudom, te születtél hamarabb Busanban, na, gyere, mert én is mindjárt elalszom – átvetette barátja vállán karját, és úgy húzta maga után a büfébe, el is felejtve az előbbi kis eszmefuttatását.
- Nincs értelme az életemnek! – vágódott le melléjük Taehyung, ezzel egyidőben szinte a teljes asztalra ráhasalva, Jungkook pedig csak ivott még egy kortyot a kávéjából, hogy csak az után kérdezzen rá barátja bánatának legújabb okára.
- Most ki kosarazott ki?
- Nem kosarazott ki – sóhajtott reményvesztetten a fiú. – Annál rosszabb. Barátja van – kezdett el nyüszögni, szobatársa pedig csak megforgatta szemét.
- Melyik az? – tettetett érdeklődést Jimin, miközben elővette zenetörténet jegyzeteit, és unottan kezdte lapozgatni.
- Most elsős, Lee Hayi, és olyan hangja van, hogy meghalsz és gyönyörű és… és barátja van – fejelte le az asztalt Taehyung.
- Jaj, azt a csajt hagyjad, különben sincs barátja – könyökölt az asztalra Jungkook. – Amióta meglátta Hanbint, azóta a srácra van akaszkodva, Hanbin meg egyszerűen csak túl udvarias, hogy elhajtsa a csajt a picsába.
- Szóval, akkor nincsenek együtt? – csillant fel az asztalon fetrengő srác szeme és látszott rajta, hogy azt tervezgeti, hogyan fogja meghódítani „élete szerelmét” - a hónapban a negyediket.
- Nincsenek, de szerintem nem is érdemes időt pazarolni a csajra. Rettenetesen bunkó mindenkivel, aki… nos, aki nem Hanbin. Ráadásul, már a gólyatáborban ráhajtott szerencsétlen srácra, és most szerintem minimum az Hayi életcélja, hogy elmondhassa magáról, igen, ő lefeküdt Hanbinnal, a rapperek új üdvöskéjével, a következő G-Dragonnal – magyarázott gesztikulálva és hallhatóan undorodó hanghordozással az elsős fiú, de Taehyung, mintha meg sem hallotta volna.
- Tehát, a lány szabad, és csak arra vár, hogy valaki megdöntse. El fogom venni feleségül, esküszöm – egyenesedett fel a székén Taehyung, és vigyorogva nyújtózkodott egyet, majd végre nekilátott az eddig a kezében szorongatott szendvicsének.
- Szerinted hallotta, amit mondok? – fordult Jimin felé a másik, de az csak vállat vonva ivott bele a kávéjába, miközben lapozott egyet a jegyzeteiben, és felpillantott az éppen távozni készülő srácra.
- Ha a falnak beszélsz, jobban jársz. Nagyobb eséllyel fogja fel, mint Taehyung…- kortyolt megint a koffeinbombájába, majd oldalra pillantva meglátta a szóban forgó lány egyik évfolyamtársát, Lisát. Hirtelen egyenesedett fel ő is, majd odafordult a mellette ülő fiúhoz. – Hallod, Kook, ismered Lisát ugye?
- Persze, egész jóban vagyunk, miért?
- Akkor ismered Sooyoungot is, ugye?
- Hát persze, Cukorfalat – vigyorodott el, és felvette a szóban forgó lány hanghordozását, amit Jiminnel szemben használt. – Ha úgy kérdezed, hogy tudom-e, ki a barátnőd, akkor is felfogom ám – és hirtelen itt el is akadt Jungkook gondolatmenete, ahogy eszébe jutott reggeli eszmefuttatása.
- Jó-jó, mindegy – legyintett a vörös hajú fiú. – A lényeg, hogy jövőhéten leszünk fél évesek, és… - és Jimin csak magyarázott tovább nagy beleéléssel, Kook pedig csak bólogatott, de gondolataiban egészen máshol járt.
Minden stimmelt, ahogyan elképzelte a titkos szeretőjét: az izomzat, hogy azt gyanította, táncos, az illata, a cseresznyés cigi füstjének jellegzetes szaga is körüllengte… Erre most Jimin itt áradozik a barátnőjéről, és, hogy most lesznek fél éve együtt… Akkor hogy lenne lehetséges? Jimin félrekacsintgat? De akkor logikus lenne, hogy miért takarta le a szemét, hisz nem akarja, hogy megtudja, hogy csalja Sooyoungot; de, hogy pont vele, Jungkookkal, egy sráccal, a gyönyörű és rendkívül nőies Sooyoungot…
- Hahó, figyelsz te rám, Sütikém? – lengette meg párszor a tenyerét Jungkook arca előtt.
- Hm? Ja, persze. De erről inkább Chanyeolt kérdezd, elvégre, az ő nővére Yoora – és akkor most fog lebukni, hogy rohadtul nem figyelt… De mégsem! Úgy látszik, jót mondott. De akkor, mi a fenéről beszélt Jimin, ha ezzel a válasszal elégedett?
- Basszus, tényleg, Chan lehet, hogy fogja tudni, hogy milyen parfümöt használ a nővére… - gondolkodott el Jimin. Aha, szóval parfümöt akar venni Jimin Sooyoungnak, oké. – De merre van Chanyeol?
- Ott játszik éppen elbaszott meleg drámásat Baekhyunnal a hármas terem mellett – mutatott egy irányba Jungkook, mire Jimin is odakapta a fejét.
A rettentően magas, barna hajú és pofátlanul helyes fiú szemben állt a gyönyörű, jelenleg lilás-ezüstös hajúval, és alkarján támaszkodott meg, közvetlenül a fiú fölött a falon, és egy minden szempontból szívdöglesztő mosollyal magyarázott valamit nagy lelkesen, az alacsony és enyhén piros arcú Baekhyunnak. Pár pillanatig még nézték a fiúk a kimondottan elsős kislányoknak szóló műsort, ahogy Chanyeol egyre közelebb hajolva beszélt a gyönyörű fiúhoz, aki nem győzött és nem is nagyon akart egyre távolabb húzódni a magas férfitől, míg végül inkább elfordította az arcát.
- Igazából – szólalt meg pár perc elteltével Jungkook –, nem tudom eldönteni, hogy lennék-e Hyunnie helyében, vagy sem. Idáig látszik, hogy úgy bele van zúgva Chanyeolba még mindig, mint a tarkón baszott ló a Grand Canyonba, az óriás meg elvan azzal a gondolattal, hogy ők akkor maradjanak barátok… – csóválta a fejét az elsős.
- Hallod, te is tudod, hogy mennyire nem csípem a melegeket, de esküszöm, nekik még én is azt kívánom, hogy jöjjenek össze megint, mert Baekhyun egyszer vagy szívrohamban, vagy halmazállapot-változtatásban fog elhalálozni – sóhajtott egyet a táncszakos srác, mire Jungkook ismét felkapta a fejét.
Igen, tudja, hogy barátja nem csípi a melegeket, de akkor mi a fenéért utal rá eddig minden jel? Bár a bekötött szem tényleg sok mindent megmagyarázna…
- Ajjaj, duzzogós hercegnő tizenegy óránál – suttogott Jimin, és Jungkook pislogott kettőt, de már látta is az asztalukhoz csörtető, kipirosodott arcú Baekhyunt, nyomában egy nevetgélő, bár nem túl őszinte, bocsánatkérő Chanyeollal.
- De Hercegnőm…
- Nem, Chanyeol, kurvára fogd be a szádat, lehetetlenül nagy mocsok vagy – szusszantott egy nagyot, és tüntetőleg elfordulva vette elő táskájából az ebédjét, ami zsírszegény és rendkívül vitamindús salátából állt. Elővéve evőpálcikáját, hozzálátott az evéshez, bár, inkább gyilkolta szerencsétlen zöldségeket, minthogy finoman, baekhyunosan lásson neki az ebédjének.
- De Baek, te is tudod, hogy csak vicceltem, ne csináld már! – ült le a dühös fiú mellé Chanyeol, Jungkook meg elment a büfébe kérni pattogatott kukoricát a műsorhoz, mert ennél jobb a világon nincs: nézni, hogyan alázkodik meg az ember fia, hogy megbékítse Aranytorkú Baekhyun Hercegnőt (Chanyeol visszamenőleges beszámolói alapján, amikor még együtt voltak az alacsony szépséggel, nem csak a hangja miatt hívja aranytorkúnak Baekhyunt, de ebbe most ne menjünk bele…).
- Mi az, hogy ne csináljam? – csapta le a pálcáit. – Igenis, csinálom! Örülhetsz, hogy szóba állok veled! – villantotta rá dühös szemeit Chanyeolra. – Az előző barátomat egy ilyenért már kivágtam volna az első szemetesbe, ehhez képest téged túl sokáig tűrtelek – tért vissza a salátájához Baekhyun. – Azt se tudom, minek barátkozom még mindig veled….
- Mert szeretsz – mosolygott Chanyeol közelről Baekhyunra, mire Baekhyun inkább nem válaszolt, csak dühösen szusszantott egyet, ugyanis a magas srác erősen a közepébe talált. Bár, helyesen így hangzott volna a mondat: mert még mindig szeretsz. – Na, akkor megbocsátasz? Főzök is neked! A kedvencedet…
- Utállak – fintorodott el Baekhyun, de Chanyeol csak átkarolta.
- Ritka nagy paraszt vagy, Chan, mondták már? – gyűrte össze poharát Jungkook. – Mindegy is, órám van a nővéreddel, majd mondom neki, hogy pakoljon néhány dolgot helyre a fejedben, mert olyan vak vagy mint a bányaló – ingatta meg fejét.
- Kook! – szólt rá Baekhyun, de az elsős csak szemeit forgatva állt fel az asztaltól, hogy elinduljon az órájára, de még visszafordult egy pillanatra.
- Te is tudod, hogy igazam van, Hyunnie – fintorodott el, majd ment is tovább, a tükrös balett-terem felé, útközben kikapva a cuccát a szekrényéből.
Chanyeol egy ideig csak nézett utána, majd szusszantva lehajtotta a fejét és Baekhyunhoz fordult.
- Ne haragudj, Baek, nem úgy gondoltam… tudom, hogy bunkó dolog volt, de… - Baekhyun egy adag salátát nyomott a srác szájába, és mosolyogva nézett fel rá.
- El van felejtve, hallani sem akarok róla többet – keserű mosoly volt, de muszáj volt megszoknia, hogy Chanyeol már nem a párja.
~*~
- Megmondtam, hogy bent ne cigizz – lépett be Taehyung a Jungkookkal közös szobájába, majd egy gyors mozdulattal kikapta a fiú szájából a parázsló cigarettát, és kihajította az ablakon. – Nem elég, hogy te is büdös vagy, még a szobában is büdös lesz.
- Mondja az alkoholista internetfüggő – mászott le az ablakból Jungkook és leült az ágyára. – Na, és? Sikerült valamit alkotnod Hayival?
- Belógtam az ének órájára – vigyorodott el Taehyung. – Hallod, annak a lánynak nem tudom, miből vannak a hangszálai, de elképesztő hangja van – sóhajtott a lilahajú srác, hátradőlve ágyán. – Tehetséges is, okos is, szép is…
- Bunkó is… mondd, figyeltél te rám, mikor mondtam, hogy, hacsak nem vagy Kim Hanbin, akkor esélyed sincs a csajnál? – kelt fel Jungkook, hogy csináljon maguknak valamit enni. – Különben sem illik hozzád. Pénzéhes is a csaj, meg nagyon könnyen megbántana.
- Honnan tudod? – ment utána szobatársa is, hogy nekitámaszkodjon a konyhának csúfolt kis lyukba vezető ajtónak. – Az évfolyamtársam, Jiwon is járt vele, akkor nekem miért ne sikerülne?
- Azért, Földönkívülikém – tette fel forrni a vizet –, mert Jiwon Hanbin legjobb barátja, és maximum egy hónapig, ha jártak. Ahogy összehaverkodott Hanbinnal, már dobta is a francba Jiwont. Mindemellett Jiwon úgy néz ki, mint az atyaúristen, neked arra meg még gyúrnod kell, barátocskám – fordult vissza mosolyogva a tűzhelyhez Jungkook gyanútlanul, és pár darabra törve a tésztát, beletette a vízbe a fűszerekkel együtt.
- Igen? – kérdezte Taehyung érdekes hangsúllyal, de Jungkooknak nem tűnt fel. – És ki néz ki még úgy, mint az atyaúristen? Csak, hogy tudjam, mi a szint…
- Példának okáért Jongin, Jimin is, bár ő elég alacsony, Chanyeol, vagy az évfolyamtársad, Sehun, meg a harmadikos Hoseok, tudod, az a kigyúrt ezüsthajú srác. Vagy ott van az évfolyamtársa, a táncos Hyunwoo, vagy a végzős évfolyamelső rapper srác, Yoongi egyik haverja, az a Namjon vagy Joon, vagy ki a halál – sorolta a sötéthajú fiú, miközben Taehyung szemöldöke egyre magasabbra szökött és szépen lassan felállt a székből, hogy nekidőljön Jungkook mellett a pultnak. – Mi az? – nézett fel Taehyungra, aztán hirtelen elkerekedtek a szemei, ahogy rájött, mit mondott, és barátja is erősen méregetni kezdte. – Hoppá…
- Hoppá, ám – támaszkodott egyik kezére szobatársa. – Mégis, mire véljem ezt a felsorolást, Jeon Jungkook?
- Semmi, nem lényeg, mindegy – zárta el a sütőlapot, ahogy késznek ítélte a tésztát. – Inkább vegyél le két tányért – tette az edényalátétre az asztalon a lábast, és próbált úgy fordulni, hogy még véletlenül se kelljen a másikra néznie.
- Mi az, hogy mindegy? Jungkook, kérdeztem valamit! – emelte fel egy kissé a hangját Taehyung, ahogy letette a két tálat az asztalra, meg a két pár pálcát.
- Mondtam, hogy semmi, és, hogy nem lényeg! – emelte meg az elsős is a hangját, majd leült az egyik székre, és szedett magának tésztát. – Jó étvágyat! – tette hozzá indulatosan, mielőtt a szájába vette volna az első falatot.
- Nincs étvágyam – sétált ki a főzőhelyiségből Taehyung, majd cipőt húzott. – Majd jövök – kiáltott még be a szobába és becsapta maga után az ajtót, pár pillanat múlva pedig Jungkook letette a pálcákat a kezéből, és ráfejelt az asztalra.
- Hogy én mekkora balfasz vagyok… - sóhajtott, majd kisvártatva felült, ismét kezébe vette evőeszközeit, hogy néhány másodperc után kedvtelenül beleejtse a tányérba; elment az étvágya.
Otthagyva mindent az asztalon, visszament az ágyához, és arccal előre belezuhant az ágyába, feje teljesen belesüppedt a párnába. Bár legszívesebben meghalt volna zavarában, vagy szégyenében – még maga sem tudta eldönteni –, amikor kezdett ritkásan levegőt kapni a párna miatt, hátára fordult, s tarkója alá téve karjait, a mennyezetet kezdte bámulni.
Három… három teljes éven keresztül sikerült eltitkolnia a világ és legjobb barátja elől a másságát. Persze, több meleg haverja is volt, például Chanyeol és Baekhyun személyében, de magán kívül valahogy sosem érzett késztetést arra, hogy bevallja bárkinek is. Pontosan elég volt neki erre ráébredni tizenhét évesen, hogy na, vajon miért is nem vonzották őt a nagymellű lányok, viszont az izmos mellkasú srácok már annál inkább.
Sikerült eddig mindig valami kifogást találnia, ha bármelyik haverja ajánlgatott neki egy csajt, akár az egyetemről, akár az egyetemhez tartozó gyakorlógimnáziumból. Két keze nem lenne elég, hogy megszámolja, hány lány futott utána, hányakat utasított vissza és hány barátnőjét mutatta be Jimin barátnője, Sooyoung, és az ő további barátnői, többek között Lisa. Lisa volt Jungkook egyetlen igazi lánybarátja, és az egyetlen nő az egész Földön, aki tudott a srác beállítottságáról, de az a lány egy valódi angyal, és mindig is diszkréten kezelte ezt a tényt.
Ahogy ez eszébe jutott, csak pocsékabbul érezte magát – Lisa tudott róla, akit mindössze fél éve ismert, de legjobb barátja, Taehyung, akit három éve ismert, és minden apró kis sarjáról tudott… neki nem mondta el. Mi a franc tartotta őt vissza? Főleg, miután bekerült az egyetemre? Hiszen, Taehyung ugyanolyan jóban volt minden meleg haverjával, sőt, nem is egyet a srác révén ismert meg, akkor, mégis, miért nem tudta elmondani neki? Talán a tény, hogy ennyire elnyomta magában az érzést, el is felejtette vele, hogy amúgy a másik pályán játszik, és hogy többször bámulta már meg Chanyeolt a strandon, egy szál fürdőgatyában, mint a nővérét, Yoorát egy falatnyi bikiniben… Hát persze.
Jungkook egyre csak vergődött az ágyon, nem tudva magával mit kezdeni, dobálta a párnáját, a lehető leglehetetlenebb pózokban fetrengett, azon agyalva, hogy miért is nem bízott meg legjobb barátjában, míg végül megunta, és inkább nekiállt rendet tenni a szobában.
Eltette a rament, amit főzött a hűtőbe, hiába tudta, hogy az úgy már ritkaszar lesz, de azt is tudta, hogy egy “vizsgára készülős - nem alvós - hajnali négykor kelős” napon királyi éteknek fog számítani, amikor már meghalni sem lesz ereje, sem kedve, nem, hogy főzni. Elmosogatott, ami végülis már nagyon ráfért az apró konyhára, mert nem csak a pulton, de a szobában az ágy mellett a földön, az éjjeli szekrényen, az ablakpárkányon és az íróasztalon is mosatlan tányérok, egyszer használt poharak, hamusnak használt bögrék és alátétek, kávés csészék voltak szanaszét. Csak a mosogatással elment másfél óra, és akkor az eldobált energiaitalos és sörös dobozokat még nem szedte össze, sem a rendelt kajás dobozokat…
Végül, este tizenegy környékén, amikor már csillogott a fürdőtől kezdve a konyhán át a szobájukig minden apró kis négyzetcentiméter, magába roskadva ült le az ágyra, és csak bámult maga elé a földre. Este hat után valamivel vágtatott el Taehyung, és még mindig nem ért vissza, és most akármennyire is szégyellte magát, nem volt kedve egy részeg Taehyungot ápolgatni, hiszen, ha feldúlt volt, és valami olyat kellett megemésztenie, amit mással nem tudott megbeszélni, rögtön a kollégium melletti kis kocsmába ment.
- Azért, ennyire nem lehetett lelkiismeret-furdalásod, Buzikám – hallotta meg Taehyung teljesen józan hangját Jungkook valamikor fél tizenkettő környékén, és bár, a megszólítás rosszul esett neki, örült, hogy egyben és mindennemű alkoholos befolyásoltság nélkül tért vissza szobatársa. – Hű, anyám… beköltözéskor nem volt ekkora rend, baszki – dobta le a kabátját a széke támlájára, és levéve bakancsait, leült a saját ágyára Kookkal szemben és… ennyi. Csend volt. Egyikük sem szólt egyetlen szót sem, csak hallgatták a folyosóról és az utcáról beszűrődő zajokat. Taehyung elgondolkodva figyelte szobatársát, de az hiába érezte magán a másik pillantását, nem nézett a lilahajúra. – Mikor óhajtottad volna egyébként elmondani? – törte meg végül a csendet az idősebb.
- Nem tudom – válaszolta csendesen a fiatalabb, lehajtott fejjel.
- Egyáltalán, el akartad valamikor mondani?
- Nem tudom…
- Áruld már el, mégis, miért nem mondtad el? – sóhajtott egy nagyot Taehyung. – Csak azt ne mondd, hogy nem tudod – csend lett, inkább nem szólalt meg Jungkook. – Csodálatos. Azért, valaki tud róla? Szüleid, vagy akárki?
- Csak Lisa meg Taemin – válaszolt még halkabban Jungkook.
- Nekik hogy sikerült elmondani?
- Taemin… mindegy. Lisánál csak kicsúszott, fogalmam sincs, hogy miről beszélgettünk, amikor csak úgy elmondtam, hogy meleg vagyok. Még valahogy vizsgaidőszak előtt pár héttel…
- Fasza – válaszolt Taehyung és tenyereibe temette arcát, majd pár perc rettentően kínos csend után egy nagy sóhajtást hallatott, és odaült Jungkook mellé, aki abban a pillanatban arrébb is húzódott pár centit. – Hé, kölyök, mitől félsz? – a fiatalabb csak megrázta a fejét, de nem válaszolt. Érezte, hogy szemei szúrni kezdenek. – Kook, nézz rám – újabb fejrázás. – Hé, na! – mosolyodott el lágyan Taehyung és kezei közé fogta Jungkook arcát. – Nyugi van, attól még a legjobb barátod vagyok, oké? A te véred csörgedezik az ereimben és viszont, emlékszel? – vigyorgott, és felmutatta egyik tenyerét, amelyen egy vágás helye látszott, egy szinte ugyanilyen pedig Jungkook bal tenyerén is pihent. Jungkook elnevette magát halkan.
- Ez faszság…
- Az hát, de jól hangzott, nem? – nevetett fel hangosan Taehyung. – Kis szaros tizenegyedikes voltál, amikor vérszerződést kötöttünk, hogy mindent elmondunk egymásnak. Te most megszegted. Csalódott vagyok. Nem bízol bennem…
- Jó, elég már, így is, fingod nincs, mennyire szarul érzem magam, hogy pont neked nem mondtam el…
- Hát, még én…
- Baszódj már meg – nevetett fel Jungkook és hozzávágta Taehyunghoz a párnáját.
- Na, taknyos, most pedig kitálalsz, miről nem tudok még?
- Hát ezt nem hiszem, hogy tudni akarod – húzta el a száját Jungkook, és hátrébb húzódott, lábait kinyújtotta, hátát a falnak döntötte. – De legyen. Anyádék adoptáltak. Igazából a földönkívüliek hagytak itt, és egy búzatáblán, egy gabonakörben találtak rád – mondta faarccal, de végül elröhögte magát.
- Hogy te mekkora egy mocskos rohadék vagy Jeon Jungkook – ordított fel Taehyung és nekiállt módszeresen ütlegelni a saját párnájával barátját. – Te meg szerelmes voltál belém évekig, mi? – Jungkook nevetése alábbhagyott, végül teljesen elhalt. – Jungkook? – a fiatalabb nem válaszolt, csak egyre vörösebb lett. – Mi a fasz, Jeon Jungkook?
- Ne ordíts már, te nyomorék! – szólt rá a másik. – Igen, így volt. Tulajdonképpen, miattad lettem meleg – Taehyung elképedve nézett a fiatalabbra, enyhén eltátott szájjal. – Éledező hormonok, meg minden tököm, és igazából sosem foglalkoztattak a lányok, a tánc minden időmet lekötötte. Meg aztán, te is tudod, milyen kis gizda kölyök voltam. Amikor meg akartak verni, te meg megvédtél – folytatta ölében pihentetett kezeire bámulva Jungkook. – Akkor még nem gondoltam volna, hogy ez az, de, amikor egyszer megöleltél, a gyomromban meg megjelentek azok a szaros mesebeli pillangók, már csak simán nem akartam elhinni. Aztán egyre több időt töltöttünk együtt, együtt öltöztünk tesin, együtt is aludtunk néha, én meg egy reggel arra ébredtem, hogy veled álmodtam, és olyan sátrat vertem, hogy egy konkrét cserkész világtalálkozó helyszínéül szolgálhatott volna… - mesélte kínosan nevetgélve.
- Te megdugtál álmodban? – ragadta meg a lényeget Taehyung Jungkookra bámulva.
- Óh, jesszus, de utállak a faszkalap kérdéseidért – fejelte le térdét Jungkook. – Nem… te dugtál meg engem – vallotta be még mindig térdeire hajtva fejét Jungkook. – De, ha erről egy szót is szólsz bárkinek, egyszer, esküszöm, megduglak álmodban, te rohadék – nézett végül fel vérvörös fejjel az éppen nevetését visszafogó Taehyung. – Ne röhögj, mocsok, mert megteszem, és akkor egy hétig nem kelsz fel az ágyadból!
- Oké-oké, nem röhögök – vett pár nagy levegőt Taehyung. – Kérdezhetek még?
- Kérdezz – sóhajtott egy nagyot Jungkook, tudva, hogy ez lesz élete leghosszabb éjszakája.
- De őszintén kell válaszolnod, és akármilyen hülyén hangzik, komolyan kérdezem – Jungkook tétován bólintott. – Legalább, jó voltam?
- Tudtam… és azt is tudom, hogy most fogok porráégni, de én ezt nem mondom ki – sétált az íróasztala kulcsos fiókjához, és egy halom füzet alól kivett egy füzetet. – Nesze, az álmos naplóm – dobta oda Taehyungnak. – Ebben csak a veled kapcsolatos álmaim vannak. Egyetlen oldalt olvashatsz belőle – ült vissza az ágyára, és tenyerébe hajtotta fejét, de arra nem számított, hogy Taehyung nem magában fogja elolvasni.
- „Minden részletre emlékszem… a hangjára, ahogy hozzám ért, ahogy csillogott a szeme, ahogy csókolt… Jesszus, ha azok az ajkak egyszer az enyémek lehetnének! De bassza meg, nem, mert ő hetero, én meg egy rohadt buzi vagyok, ez akkora faszság… Pedig álmomban, ahogy csókolt, ahogy simogatott… esküszöm, még a tágítás sem fájt, pláne, hogy álmomban még le is szopott…” Édes faszom, Jungkook, ne már – röhögött fel Taehyung. – „De álmomban olyanokat, és úgy lökött, hogy csillagokat láttam… még jó, hogy ekkor nem aludt itt, mert szerintem olyan isteneseket nyögtem, hogy tuti felébredt volna rá, és akkor magyarázkodhattam volna…”
- Jó, oké, elég lesz, köszönjük, remélem, kiröhögted magad – kapta ki Jungkook barátja kezéből a naplóját, és visszazárta a fiókba. – Ha megtudom, hogy kiveszed, megöllek.
- Majd elkérem, ha el akarom olvasni – vigyorgott. – Következő kérdés.
- Oh, baszd meg, előre félek…
- Még mindig… szóval… még mindig szerelmes vagy belém? – kérdezte zavarban Taehyung, mire most Jungkook nevetett fel.
- Dehogy is – nevetett tovább. – Azóta már rájöttem, hogy valójában mekkora gyökér vagy.
- Na! Ez fájt – kapott szívéhez Taehyung.
- De nem, tényleg. Miután egyszer véletlen rátok nyitottam, amikor az akkori barátnődet dugtad, kénytelen voltalak elfelejteni, mint esetleges pasijelölt. Csak fél tonna csokit zabáltam fel miattad, tudd meg…
- Baszki, emlékszem a csokis időszakodra! Jézus… nem gondoltam volna, hogy az miattam volt… Ne haragudj! – nevetett kínosan Taehyung. – Egyébként, szűz vagy még?
- Egy ideje nem. Kábé másfél éve nem. Emlékszel Taemin zűrös időszakára?
- Na, ne… - képedt el teljesen Taehyung. – Nem mondod, hogy ő volt az első…
- Pedig, de – bólogatott Jungkook, közben pedig nekiállt átöltözni szokásos alvós ruhájába, egy rövidnadrágba és egy bő fehér pólóba.
- De hogyhogy? Rád erőszakolta, vagy mi? – kérdezte Taehyung, és ő is átvedlett éjszakai ruhájába.
- Dehogy is, sőt, rettentő figyelmes volt… mindegy. Én, miután rájöttem, hogy meleg vagyok, ki akartam próbálni, hogy milyen a szex a melegek között, Taeminnek meg akkor már mindegy volt, hogy férfi, vagy nő az illető, csak fizessen a szexért. Végzős voltam a SOPA-n, egy bárban futottunk össze, és a lákásán feküdtünk le. Igazából… isteni volt – mosolyodott el Jungkook. – De egyikőnk sem emlegeti fel a másiknak, érthető okokból.
- De durva… - könyökölt fel az ágyában Taehyung. – Na szép, ezek után már a seggedre is figyelhetek, nehogy valamelyik állat neked ugorjon, aztán álmodban megdugjon!
- Igazából…
- Nem akarom tudni! Majd máskor… jó? – ejtette le a fejét a párnájára. Jungkook csak felnevetett. – De, hallod…
- Mi az? – feküdt hátára Jungkook, kezeit feje alá téve.
- Szerelmes voltál belém, engem mégsem soroltál azok közé, akik úgy néznek ki, „mint az atyaúristen”, hát milyen dolog ez? – kérdezte megjátszott sértettséggel, a végét elnevetve, Jungkook pedig nevetve, mégis fejét fogva felkiáltott.
- Kim Taehyung!
