2017. február 13., hétfő

Mesedélután

Taehyung a dramaturgia jegyzeteivel feküdt az ágyban, és olyanokat sóhajtozott, hogy még két emelettel alattuk is belesajdult volna a lelke egy romantikus sorozatokban jártasabb lánynak. Igen. Egy random lánynak, aki két emelettel lejjebb lakik, de nem Jeon Jungkooknak, aki mindössze másfél méterre tőle feküdt a saját ágyán, a Jimintől kölcsönkapott zeneirodalom jegyzetekkel.

Jungkook lassan fél órája hallgatta, ahogy barátja drámaian és szívet szaggatóan sóhajt fel öt percenként – legalábbis, próbált drámainak és szívet szaggatónak hatni. Viszont, az elsős fiú eldöntötte, hogy ha belehal, se fog rákérdezni szobatársa bajára, ennek pedig két oka volt. Egy: akkor egészen biztosan ugrott a mai vizsgára készülés, márpedig olyan szépen szart bele lassan négy napja a tanulásba, ami majdnem évfolyamelsőként elég gyászos hozzáállás. Kettő: nyakát merte volna rátenni, ha fogadnia kellett volna, hogy Taehyungnak már megint az a bunkó elsős csaj a baja.

Körülbelül a tizedik felsóhajtásnál Jungkook megelégelte a dolgot, és ahelyett, hogy rákérdezett volna, inkább roppant felnőttes reakcióként nekiállt ő is szívsanyargatóan mély levegőket venni, így felváltva sóhajtoztak, csak a zeneirodalmat tanuló fiú még fészkelődött is, és olyan pózokban olvasgatta a jegyzeteket, hogy hajlékonyságát igazán megirigyelte volna tőle még a balettkirály Jongin is.

- Jungkook – hangzott fel végül az idősebb panaszos hangja, ami inkább hallatszott egy párhetes kiskutya szűkölésének, mint emberi hangnak.

- Nem.

- De Kook – nyavalygott még mindig Taehyung, Jungkook pedig beletörődött sorsába, miszerint nem, a jelenleg szabad két órájában esélye sem lesz tanulni, így hát csak újfent felsóhajtott, és leejtette maga mellé a földre a jegyzeteket, majd szobatársára emelte tekintetét.

- Mi van?

- Én olyan szerelmes vagyok…

- Hát, ezt nem hiszem el, baszd meg! Komolyan, Tae, komolyan? – nézett rá elgyötört arckifejezéssel. – Egész reggel azon nyavalyogtál, hogy meg fogsz bukni dramaturgiából, most meg azon sóhajtozol, hogy szerelmes vagy egy csajba, akinél esélyed sincs?

- De, igenis, van esélyem! – Jungkook csak egy felhúzott szemöldökkel reagált erre a kijelentésre, egyfajta „bizonyíts, padavan, aztán beszélgethetünk” felszólításként. – Múltkor köszönt!

- Hűha – csak úgy sütött a gúny és az érdektelenség a fiatalabb hangjából. – Ha tudom, hogy téged ennyivel boldoggá lehet tenni, minden nap "jóreggelttel" üdvözölnélek. Akkor egy napi endorfin adagod le lenne tudva.

- Nem vagy vicces.

- Dehogynem – vigyorodott el a sötét hajú, és ülőhelyzetbe tornázta magát. – Kérsz kávét?

- Ahha, de most cukor nélkül – sóhajtott megint Taehyung.

- Jó, látom, nem nyugszol, légy boldog, és értékelj – kapcsolta be a kávéfőzőt Jungkook, és már előtte látta, hogy meg fogja bánni következő kijelentését. – Mesélj!

Taehyung szemei először elkerekedtek, majd felragyogtak, szobatársa pedig ebben a pillanatban gondolkodott el, hogy van-e még ideje menekülni, de a lila hajú máris belekezdett a szövegelésbe.

- Hát, tudod, tegnap késő délután, teljesen véletlenül, a sors akaratától vezérelve – Jungkook már itt forgatta a szemeit, ahogyan barátja próbálta az ártatlant adni – a másodikon volt dolgom a kollégiumban…

- Ami egészen meglepő módon pont a koli lányrészlege…

- Ugye? Tök érthetetlen… - csóválta a fejét vigyorogva Taehyung, amitől a fiatalabb is hallatott egy gúnyos kis horkantást. – Szóval, ahogy mentem a folyosón meghallottam egy beszélgetést, és elhangzott az én nevem is…

- Mert a Taehyung keresztnév rettentően ritka, a Kim vezetéknév meg aztán kimondottan egzotikumnak számít Dél-Koreában… - feküdt vissza ágyára, és felkönyökölve hallgatta tovább szobatársa meséjét.

- De tuti, hogy rólam volt szó, mert amikor megnéztem a szoba melletti kiírást, hát mit ad isten-

- Szóval most már isten, nem pedig a sors…

- Kuss már! Na, a papír szerint az Lalisa és Hayi szobá-

- Egyre több a megmagyarázhatatlan és váratlan fordulat…

- Jó, most már tényleg fogd be, vagy ráülök a szádra… Mármint… - Jungkook mocskosul elkezdett vigyorogni, ahogy meglátta az idősebb egyre vörösödő füleit, aztán az arcát, ami kezdett egészen bíboros árnyalatot ölteni, ahogy rájött, nem biztos, hogy a fiatalabb ezt akár máshogyan is értelmezheti… - Ne vigyorogjál, csak kussoljál és hallgass!

- Mint a sír – nevetett fel a barna hajú, és látszott rajta, hogy most már tényleg nem fog beleszólni.

- Tehát, úgy alakult, hogy akaratlanul végig, az egész beszélgetésüket hallottam, és hát… úgy néz ki, hogy nem tart csúnyának – szélesedett vigyorrá Taehyung mosolya. – Szóval nyílt pálya. Már csak le kell nyűgöznöm elbűvölő személyiségemmel.

- Hát… - húzta egy fintorba orrát Jungkook. – Te tudod, de, szerintem, akkor sem éri meg. – vonta meg vállát. – De ne feledd, én szóltam.

*

 - Miért akarnék én bármit is Jungkook haverjától? – vonta fel szemöldökét Hayi, ahogy lábujjhegyre állva hajolt közelebb a fürdőszobai tükörhöz, hogy eltávolítsa a sminkjét.

- Ne hülyéskedj már, Süti az agyamra megy, neki meg Taehyung megy az agyára, hogy állandóan rólad áradozik – dőlt neki az ajtófélfának, hogy onnan magyarázzon tovább barátnőjének.

- Lisa, rólam ki nem? – vigyorodott el az alacsony lány. – De akkor sem. Jungkookkal köztünk a gólyatábor első pillanatától kölcsönös az ellenszenv. Én nem tudom elviselni, hogy mindenki el van tőle ájulva, mert elsős létére szinte minden vizsgája jeles, mindenki ajnározza, hogy mekkora tehetség, meg milyen multifunkciós, hogy így táncol, meg így énekel és még a rap-tudása se utolsó, pedig milyen fiatal, holott az évfolyamon nála, szerintem sokkal nagyobb tehetségek is vannak… - törölte le arcáról az alapozó utolsó nyomait is. – Nincs vele különösebben bajom, csak túl van dicsérve…

- Nincs vele bajod, csak egy utolsó beképzelt alaknak tartod, oké – nevetett fel Lisa. – De ez hogy függ össze azzal, hogy nem akarsz összejönni a haverjával?

- Madarat tolláról… - sétált ki a fürdőből Hayi, otthagyva szőke szobatársát.

- Nem is ismered… Taehyung egyáltalán nem olyan, mint Kook… - ült le mellé az ágyra. – Ő egyáltalán nem beképzelt, kicsit talán önbizalomhiányos is – nézte elgondolkodva a szemben lévő falat. – Meg színészetis is…

- Egyre rosszabb… megtanul hazudni és hamis érzelmeket kimutatni, ne is folytasd – tartotta fel a kezét. – Inkább azt mondd meg, hogy mit akarsz enni, tegnap voltam bevásárolni, szóval nagyjából bármit kérhe-

- Hayi! – csattant fel a szőke lány, tökéletesen figyelmen kívül hagyva, hogy teljesen másról kezdett el beszélni barátnője.

- Lisa! – kiáltott rá Hayi is. – Miért? Miért akarod ennyire, hogy járjak vele? – rövid hallgatás következett, a válasz sehol. – Helyesnek helyes, ezt aláírom, de több okból sem akarok vele járni. Az elsőt elég szépen kifejtettem, azt hiszem, a másik pedig, hogy…

- De ne érdekeljen a másik indok! – lépett hozzá egészen közel Lisa. – Nézd, Taehyung nagyon jó ember, és te tényleg nagyon tetszel neki. Kérlek! – nézett rá szobatársa, de Hayi elnézett róla, és inkább megint a vacsorával kezdett foglalkozni.

Lisa csak sóhajtott egy nagyot, és elfordulva elkezdte leszedni mindazt, ami az asztalon volt, hogy kényelmesen elférjenek főzés közben.

- Rendben – tette le a megmosott zöldségeket a terítőre. – Beleegyezem, de amennyiben nem olyannak ismerem meg, mint amilyen srác nekem szimpatikus, esélytelen, vili? – Lisa átölelte az alacsonyabb lányt, majd nevetve elengedte.

- Nem egy Hanbin, előre szólok – nevetett fel a magasabb lány.

- Sose fogod elhinni, hogy csak a másodunokatestvérem, ugye? – forgatta a szemeit Hayi. – Jiwon is ezzel kezdett el piszkálni egy idő után. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, amellett, hogy iszonyatosan nyálas volt, dohányzott és néha nem tudtam eldönteni, hogy Hanbint szereti jobban, vagy engem… - mosolyodott el az alacsony lány. – És a bunkó még képes volt „poénból” azt mondani nekem, hogy „tudod Hanbin magasabb, régebb óta ismerem és vékonyabb is”… Kis rohadék.

- Kezdődik – fogott hozzá a hagymaszeleteléshez Lalisa, miközben szobatársa a hús felvágásában élte ki a haragját.

- Te csak maradj szépen csendben, Manoban. Nem mindenkinek lehet olyan alakja, mint neked, hogy az évfolyamon mindenki irigykedjen rá! – nevetett fel Hayi, mert ezt valóban, szinte minden nap eljátsszák. – Az az egy mázlija annak a dögnek, hogy imádom. Majd valaki másnak a pasija lesz, én elvagyok, mint a legjobb barátja és fogadott húga – szelídült mosollyá a nevetése.

*

- Kook, amúgy… múltkor, amikor mesélted, hogy személyes varázsom a te szívedet sem hagyta érintetlenül…

- Veled amúgy mi a szar van, hogy ma ilyen költőien adod elő a faszságaidat?

- Szerinted, mennyi kötelező olvasmányom van Drámaírásra meg Irodalom- és kultúratörténetre? – intett az íróasztala irányába, ahol valóban ott kupacolódott öt-hat könyv, amelyek első ránézésre sem voltak mai olvasmányok, vagy éppen túl vékonyak. – Szóval… akkor úgy mondom, hogy amikor közölted, hogy buzi vagy – csak egy szemforgatást kapott erre a kifejezésre, de nem szólt közbe a másik –, megemlítettem valamit poénból, amiről úgy tűnt, hogy neked van némi mesélni valód… Vagy rosszul emlékszem?

Jungkook csak pislogott, hogy képes pont most felhozni ezt a kényes témát, mindezt úgy, hogy barátja nem is olyan régóta van tisztában a ténnyel, hogy ő nem pont a nagy melleket részesíti előnyben, hanem inkább azt, ha a potenciális partnerének lyuk mellett valami egészen más is van a lábai között. De nincs más választása. Ha most nem mondja el, akkor soha máskor nem lesz hozzá bátorsága.

- Nem, nem emlékszel rosszul – és itt be is fejezte a mondanivalóját, a kérdésre válaszolt, történet vége. Ezt egészen addig gondolta így, míg Taehyung várakozóan rá nem nézett. – Mi, most komolyan ecseteljem, részletesen?

- Azért annyira részletesen ne, ha nem muszáj – ült át végül Jungkook mellé a lilahajú, és háttal nekidőlt a falnak. – Hallgatlak, jöhet a mesedélután – és vége. A fiatalabb ekkor jött rá, hogy tényleg nincs menekvés, mert, ha Taehyung egyszer ilyen pózba vágja magát, és ilyen szemekkel néz rád, azzal a tipikus provokatív tekintettel, amivel bármire rávesz, akkor akárhogyan tiltakozol, úgyis elmondod, teljesen mindegy, hogy miről van szó.

- Jó – sóhajtott egy nagyot a feketehajú, és kínkeservesen, nyögvenyelősen nekiállt újból beszélni. – Szerdán, amikor elmentél bulizni… aznap este, valaki bejött a szobába és hát… lefeküdtünk… - hosszú percek teltek el csendesen, de még mindig nem folytatta.

- Baszd meg, ne csináld már, mondjad, nem fogok annyira kiakadni úgyse. Komolyan harapófogóval húzzam ki belőled?

- Szóval… lefeküdtünk, és hát… Most már nyilvánvaló, hogy férfi volt, de nem tudom, hogy ki, úgy értem… Semmilyen támpontom nincsen – kezdett el agyalni és végre ténylegesen mesélni az aznap estéről Jungkook. – Azt éreztem, hogy izmos volt, méghozzá nem is akármennyire, iszonyatosan értette a dolgát. De érted, az összes, úgy értem, az összes gyengepontomat pillanatok alatt kitapasztalta, a nyakam, az oldalam, a csípőm, a gerincem… mindet! Pluszban még úgy csókolt, mintha én nem is tudom, kimondottan erre született volna, és… Pontosan tudta, hogy mi kell nekem, érted? – nézett fel egy pillanatra Taehyungra, akin meglepő módon egy aprócska fintor sem mutatkozott. – Hiába nagyon beteg dolog, és el tudom képzelni, hogy mit gondolsz rólam, de… élveztem, méghozzá nagyon – sóhajtott fel ismét Jungkook, talán egy kissé vágyakozóan is, ahogy visszagondolt arra az estére. – Bekötötte a szemem valamilyen anyaggal, fogalmam sincs, mivel, de miután már nem fogta le a kezem, hogy ne szedjem le azt a vackot a szemeimről, már… már nem is akartam. Minden egyes érzékszervem kiélesedett így, hogy nem láttam. A tapintás, az ízlelés, minden. Az egészen biztos, hogy dohányzik és cseresznyés cigit szív. Az ajkai és a csókja íze olyan volt, mint az a méregdrága ízesített dohány – egy pillanatra megnyalta ajkait a fiatalabb az emlékre, és a szája is kezdett kiszáradni, ahogy egyre több érzést tudott felidézni. Mérhetetlenül zavarban volt, ami vöröses árnyalatúra festette arcát, kezei enyhén remegtek, és mindenfelé nézett, csak barátja szemeibe nem. – Tudod… tudod, Taeminen kívül még sohasem feküdtem le senkivel, de… akár ő is lehetett volna. Taeminnek is szálkás izomzata van, a magasságot még csak megsaccolni sem tudnám, mert egyáltalán nem arra figyeltem… És ez nagyon beteg lesz, de… legszívesebben megismételném, úgy értem… iszonyatosan jó volt. Ennyire még soha nem élveztem semmit, és esküszöm, még magamat is zavarba hoztam, úgy nyögtem alatta, mint egy rossz kurva. Ahogy tágított, ahogy könyörögtem, érted, én, könyörögtem többért, hogy folytassa, hogy ne hagyja abba, hogy mélyebben és… Az egészben az a legzavarbaejtőbb, hogy eközben egy-két nagyobb szusszanáson kívül, ő egyetlen hangot nem adott ki magából, egy apró sóhajt sem! – teljesen letörtté vált a fiatalabb hangja, és csak úgy dőltek belőle a szavak. Igen, ha ezt most nem mondta volna el, egészen biztosan nem lett volna hozzá máskor mersze, és meg is könnyebbült, hogy végre beszélhetett erről valakivel, a tudat pedig, hogy ez a valaki a legjobb barátja volt, kifejezetten megnyugtatta és csak ösztönözte, hogy mesélje el az összes érzését és gondolatát ezzel kapcsolatban. – Azon… azon kaptam magam valamelyik nap, hogy rajta agyaltam, de… majdnem egy teljes napon át, és, hogy várom, hogy újra megtörténjen, mert érezni akarom megint, amit akkor. Én még életemben nem élveztem úgy semmit, Taehyung, mint azt az éjszakát, viszont… viszont azóta egyszer sem bukkant fel… Már azon kezdtem gondolkodni, hogy én rontottam el valamit, hogy nem vagyok elég jó az ágyban, hogy túl hangos vagyok, vagy mit tudom én. Hah, nem értem saját magam – Jungkook kifogyni látszott a szavakból, és törökülésben, térdein könyökölve, tenyerébe temette arcát, ahogy sóhajtott egy hatalmasat.

Üvöltő csend telepedett a szobára. Az az igazi, kínos csend, aminek érzed a súlyát a mellkasodon, hogy préseli ki belőled a levegőt, de megszólalni sem tudsz, mert a torkod kiszárad, emiatt nyelni sem tudsz, és üres gondolatok cikáznak csak a fejedben. A fekete hajú fiú elvette tenyerét arca elől, és hosszas tétovázás után, végül felpillantott szobatársa arcára, viszont erre a látványra egyáltalán nem számított.

Taehyungnak jobban csillogtak a szemei, mint valaha látta, ajkai enyhén elnyíltak, és látszott rajta, hogy tényleg figyelt arra, amit a kisebb mondott neki, és az is látszott rajta, hogy vizuális típusként, szinte mindent elképzelt. Végül nyelt egyet, és megnyalta kiszáradt ajkait, aztán egy torokköszörülés után ő törte meg az őrjítő csendet.

- Hát, hallod… nem tudom… - változtatta meg végét mégis annak a gondolatnak, ami eszében volt, hiszen, hogy mondhatna ő, Taehyung ilyet, pont most, pont Jungkooknak, amikor ő egyáltalán nem ilyen. Látszott rajta, hogy mondana valamit, valami meggondolatlant, vagy talán végiggondolta azt, amit mondani akart. Ő maga sem tudta, de nem volt mersze ki is ejteni a száján.

- Ennyi? – lepődött meg a fiatalabb. – Semmi buzizás, semmi beszólás, semmi fújolás, csak hogy… nem tudod? – nézett megilletődötten a fiú. – És miért nézel így? Látom rajtad, hogy nem ennyi a véleményed, gyerünk, lökjed, nem fogok megbántódni.

- Nem is bántó szándékkal mondtam volna, csak ez így annyira… szar. Úgy értem…

- Nyögd már ki.

- Ahogy meséltél, ahogyan mondtad, azok az elszomorodott vagy éppen élvezkedő sóhajaid közben… az jutott eszembe, hogy legszívesebben… megcsókolnálak.

És csend. Abban a két órában, ami szabad idejük volt, már sokadjára. A fullasztó, néma, mégis beszédes csend. Most Taehyungon volt a sor, hogy elfordítsa a fejét, nem tudta állni Jungkook amúgy sem elhanyagolható méretű, most még tágabbra nyílt szemei vizslató tekintetét.

Döbbenten figyelte barátja zavarban lévő mivoltát, hiszen, nem minden nap találkozik az ember egy szégyellős, magát kínosan érző Kim Taehyunggal. Azzal a Taehyunggal, akinek mindig mindenről volt véleménye, ha bántó, akkor bántó, ha kínos, akkor kínos, ha egyenesen sértő, akkor nem is simán, hanem vérig sértő. Az ő szókimondó legjobb barátja most mégis ott ül előtte vöröslő arccal, és ő maga pedig nem tud mit kezdeni a helyzettel.

- Hát… hű – ez mind volt, amit Jungkook hozzá tudott fűzni, és ezt is csak azért, hogy ne üljenek ott egymás mellett tébolyító szótlanságban, de pár perc elteltével rajta volt a sor, hogy félénken elfordítsa fejét, és tekintetét ismét maga elé szegezze. – Akkor, miért nem tetted?

- Kook – nevetett fel erőltetetten és halkan a másik. – Én nem vagyok meleg. Nem vitt rá a lélek, hiába tudom, hogy nem egy vadidegen srác ül itt mellettem, a helyzet mégis vadidegen. Meg… bassza meg, ezért mondtam, hogy szar az egész, mert még most is megtenném, de egyszerűen… nem megy, érted?

A fiatalabb gyorsan megoldotta a helyzetet, és levetkőzte minden szégyenérzetét és bátortalanságát, hirtelen mozdult barátja felé, és egyszerűen megcsókolta őt. Ha a másik nem meri, hát majd veszi a merszet és megteszi ő. Nem volt hosszú csók, nem volt szenvedélyes, akaratos, nem is volt igazán csók, ahogy Jungkook saját vékony ajkai közé fogta Taehyung telt alsóajkát, éppen csak hozzáérintette a nyelvét, majd egy apró puszit adott a húsos, kissé elnyílt ajkakra, aztán elhúzódott.

Az idősebb mindenre fel volt készülve, csak erre nem. Ott ült bamba arckifejezéssel, aztán pár perc elteltével ráordított barátjára.

- Te seggfej! – Jungkook úgy meglepődött ezen a reakción, hogy még hátrébb is csúszott az ágyon. Megijedt. – Hát, én kinyírlak, Jeon Jungkook, kurvára meg fogsz halni, te kis rohadék!

A kisebb összehúzta magát, és maga elé emelte karjait, szemeit szorosan becsukta, és úgy várta az ütést. Ezt nem gondolta át, egyáltalán nem. Egyáltalán, honnan jött az az ötlet, hogy megcsókolja a barátját, aki olyan hetero, mint ide Washington? Bárhonnan is származott a gondolat, élete legnagyobb baromsága volt. Csak várta az ütést, de az nem jött. Félve kinyitotta egyik szemét, és kipislantott karjai közül, hogy egy térdelő, diadalittasan vigyorgó Taehyunggal találja magát szemben.

- Mi…?

- Beszartál, mi? – nevetett fel az idősebb és visszaült sarkaira. – Sütikém, baszd meg, nem vagy semmi, komolyan azt hitted, hogy megütlek? Hát ilyen szarházinak nézel? Soha nem ütöttelek még meg, nem most fogom elkezdeni.

- Nem, baszd meg, nem nézlek annak – vette el maga elől a kezeit, és dühösen villogó szemekkel meredt, a röhögéstől már fetrengő barátjára. – Tudom, hogy az vagy. Hát, a kurva anyád! Tudod, hogy befostam? Gecire nem voltál vicces! Honnan a faszomból tudtam volna, hogy csak simán kiröhögsz, te faszkalap?!

- Hát, most már tudod – nevetett tovább Taehyung, majd odacsúszott Jungkook mellé. – Na, ne legyél ennyire berágva, számíthattál volna rá, hogy meg foglak egy kicsit szívatni, miután random lesmárolsz. Amúgy édes voltál – szelídült mosolygássá eszeveszett vigyorgása.

- Elmész te a faszomba, hagyjál békén! – próbálta magáról lelökni az időközben rácsimpaszkodott szobatársát.

- Ne már, Kook, ennyire nem haragudhatsz, tudod, hogy szeretlek…

- Ejtsd ezt ki még egyszer a szádon, és Hayi előtt foglak lekapni, ország-világ szeme láttára.

- Azzal magadat is lebuktatod, buzikám – ölelte meg szorosan megbántott barátját a lila hajú, Jungkook pedig már nem hadakozott ellene.

- Utállak.

- Tudod, hogy szeretsz – nevetett fel, mire már a sötét hajú is elmosolyodott. – Na, ugye!

- Jó, most, hogy kiszórakoztad magad a nyomoromon, igazán előállhatnál valami tanáccsal, vagy mit tudom én.

- Ha hiszed, ha nem, közben gondolkoztam, kussolsz, nem szólsz be, igen, olyat is tudok – intette le azonnal a fiatalabbat. – Azt mondtad, hogy minden gyengepontodat megtalálta elsőre, és táncos alkattal rendelkezett, ugye? – bólintás. – Na, gondolkozz, buzikám, ki az, aki férfiből van, táncol és tudja rólad, hogy nem az egész emberiség, hanem csak és kizárólag a te hibád a globális felmelegedés?

- Miért is mondtam el én ezt neked? – forgatta meg szemeit Jungkook, majd egy sóhajtással beletörődött, hogy ezzel lesz baszogatva élete végéig. – Taemin.

- Gratulálok! Tehát? Akkor, ki lehet a te rejtélyes Mr. Cseresznyés Cigit Az Ágyba szerelmed?

- Ez faszság, nem lehet Taemin…

- Már, miért ne lehetne? – vont vállat Taehyung. – Fél Szöul végigment rajta nemre, és kábé korra való tekintet nélkül, cigizik, ő a következő Michael Jackson, és kiemelném megint, hogy pontosan tudja, hogy szex közben mire vagy érzékeny és mitől indulsz be jobban.

- De attól még nem meleg a srác, és egyáltalán nem biztos, hogy cseresznyés cigit szív. Jongin, mióta kajtat utána, ha csak szexre vágyik, akkor lazán kihasználhatná őt, és mindenki boldog lenne: Jongint végre megdugná Taemin, és ő is kielégült lenne. Nincs benne logika, hogy miért pont én.

- Ha állításod szerint nem meleg, akkor ennyi erővel ugyanez lehetne a mi felállásunk is. Én megduglak, te örülsz neki, hogy annyi év vágyódás után megkapsz, én meg nem lennék kanos. Most ezt gondold végig Sütikém, látod már, hogy nem mozogsz a realitás talaján?

- Jó, ez azért nem teljesen ugyanaz… - halkult egy Jungkook. – Egyébként kussolj, te akartál megcsókolni az előbb, akkor ki is vágyódik ki után? – vigyorodott el, majd sóhajtott egyet. – De, most komolyan, mennyi az esélye, hogy Taemin legyen? Ez annyira abszurd…

- Mert Jongin sokkal valószínűbb-

Megfagyott a levegő. Egymásra meredtek és a teóriagyártás újraindult.

- Végülis, táncol. Nem is akárhogy – dobta be az első érvet Taehyung.

- De nem cigizik – vetett ellen a másik.

- Simán csórhatja Taemintől, vagy bárki mástól „Taemin kéri” címszó alatt, így le se bukhat, viszont simán gyanúba keverhet bárki mást – ötletelt tovább az idősebb.

- De Jongin nem is tudja, hogy meleg vagyo-

- Kivéve, ha Taeminnek nem járt el a szája…

- Ő nem olyan. Egy szégyenfolt vagyok a múltjában, nyilván nem kezd el vígan és dalolva mesélni rólam Jonginnak…

- De tekintettel a tényre, hogy ők ketten legjobb barátok, lehet, hogy Taemin kínlódva ugyan, elmondta Jonginnak, mint ahogy te nekem, hogy jófejségből minden nőt meghagysz nekem a világon… - mászott le Jungkook ágyáról Taehyung, és elkezdte összeszedni a cuccait. – Na, de most tárgyalás itt berekesztve, óránk van, Sütifiú.

Öt perc alatt összeszedték magukat, majd bezárva maguk mögött az ajtót, egy káromkodás kíséretében, ami a „Nem működik” feliratnak szólt a liftajtón, elindultak a lépcső felé, ahol a harmadik fordulóban Hayi érte utol őket. Ellépdelve évfolyamtársa mellett, a pár lépcsőfokkal lentebb járó lila hajú fiú vállát megkocogtatta, mire az megfordult és majdnem hátra is esett a meglepetéstől, hogy maga Lee Hayi, élete istennője, a leggyönyörűbb, legcsinosabb, legszebb hangú lány állította meg személyesen, hamarosan pedig hozzá, azaz Kim Taehyunghoz fog intézni szavakat a kellemesen mély hangján, amelyek azok között a csókolni való és rózsaszín ajkai között szöknek ki.

- Taehyung, ugye? – mosolyodott el kedvesen Hayi, a kérdezettnek pedig akkorát dobbant a szíve, hogy majdnem bele is halt.

- Igen – ezt mind kinyögte válasznak, teljesen leblokkolt, hogy a csodahangú tünemény tudja a nevét.

- Tudod… nos, az a helyzet, hogy elég feltűnő, és bevallom, fura, hogy nézel állandóan, és beszöksz az óráimra, ezért… arra gondoltam, hogy elmehetnénk kávézni, vagy egy cukrászdába beülni, vagy felőlem egy kocsmában egy bor vagy sör mellett beszélgetni, és akkor talán nem lesz olyan ijesztő és mások se fognak földönkívülinek gondolni. Mit szólsz? – kérdezte meg egy félmosollyal, ahogy figyelte a döbbenetet, ami a nála másfél fejjel magasabb fiú arcára kiült. Pár perc elteltével sem szólalt meg a másodéves srác, ezért Hayi szélesen elmosolyodott. – Hm?

- J-jó, persze! Örömmel! – bólintott rá Taehyung nagy vehemenciával. – Akkor… akkor szerda este ráérsz? Van egy helyes bár, nem messze az egyetemtől, és…

- Tökéletes – vágott a szavába Hayi, mert érezte, hogy sose lesz vége a magyarázkodásnak.

- Akkor… szerda este kilenckor, itt, a koli előtt? – kérdezte nagyot nyelve a fiú.

- Rendben, szerdán kilenckor – bólintott Hayi, és elindult lefelé, viszont Jungkook utánament, magára hagyva a rózsaszín ködben úszó Taehyungot, megfogta a lány csuklóját és maga felé fordította.

- Halljam, mi volt ez? – förmedt rá a srác.

- Hallottad, nem? Különben sincs túl sok közöd hozzá – rántotta ki a kezét a fiú szorításából.

- Nem szoktál te indokolatlanul kedves lenni ismeretlen emberekhez – folytatta Jungkook. – Vagy talán meguntál Hanbin után futni?

- Fogalmad sincs, mi van köztem és Hanbin között, világos? Nem ismersz engem – szűkítette össze szemeit Hayi.

- Még szerencse – horkantott fel a másik. – Figyelmeztetlek. Ha megbántod Taehyungot, ha csak játszol vele és összetöröd, nagyon megjárod, világos? – idézte a lány dühös szóhasználatát.

- Nem szokásom másokkal játszani, összetévesztesz magaddal – lépett el a fiú elől. – Nem kell félteni, nagyfiú már, tud magára vigyázni – azzal otthagyta a lépcsőn a feszült fiút, aki visszament elvarázsolt barátjáért, aki éppen nagybőszen mesélt Lisának, hogy élete szerelme randira hívta.

- Nem randi, te szerencsétlen, csak idegesítő vagy és próbálja kitalálni, hogy miért zaklatod – az ellenszenvét nem tudta palástolni, viszont nem is akart barátja boldogsága útjába állni, de azt sem akarta, hogy nagyon beleélje magát, így kénytelen volt kissé lelombozni. – Mi a fene ütött a barátnődbe?

- Ugyan, Jungkook. Nem ütött belé semmi, azt se tudom, honnan ez a nagy ellenszenv – fintorgott Lalisa. – Szerinted, barátkoznék vele, ha utálatos lenne, vagy bármi baj lenne a lánnyal?

- Ki tudja? Velem is barátkozol.

- Te teljesen hülye vagy, Sütikém – nevetett fel a szőke lány. – Ne aggódj, nem lesz semmi baj, hidd el – mosolygott Lisa, majd két puszit nyomott Taehyung és Jungkook arcára is, aztán a kollégium előtt várakozó barátnője után szaladt.

- Randim lesz, Hayival, randim lesz, Hayival – énekelgette Taehyung, ahogy végre ők is elindultak le a lépcsőn, Jungkook pedig csak megrázta a fejét.


- Ebből még baj lesz – sóhajtotta, és kilépett a hűvösbe.



2017. január 27., péntek

Első szerelem

Sajgott mindene, istenesen izomláza volt, és megmozdulni sem tudott, de kedve sem volt hozzá. A tegnap éjszaka után igazából kimenni sem akart a szobájából. Ott fog várni rá Mr. Cseresznyés Cigi, és akkor neki vége lesz, mint a botnak – vagy a karjaiba ugrik, és könyörög a folytatásért, vagy az ismétlésért, neki édes mindegy, de ilyen jó éjszakája még a büdös életben nem volt.
Ez az elmélet csak ott bukott meg, hogy lövése nem volt róla, hogy hogy néz ki. Lehet, hogy bűnronda, ezért takarta a szemét. Lehet, hogy ismeri és nem akarta, hogy kitudódjon róla, hogy meleg. Lehet, hogy az egyik oktató… mondjuk, újabban elég furcsán méregeti a kortárs tánc tanára… Dehát, róla mindenki tudja, hogy csatak buzi, hát még a vőlegénye. Basszus, hát neki olyanja is van. Ez, mondjuk, megkönnyebbülés, akkor talán nem ő lesz az.
Fogalma sem volt, hogy nézhetett ki, de reményei szerint nem volt csúnya, bár még egy ilyen éjszaka, és azt is leszarja. Próbálta magában vizualizálni az izmos combokat – ez arra utal, hogy táncol –, az izmos hátat – erős izomzat kell a tánchoz, habár lehet, hogy az ismeretlen simán csak kondizik. A kezei… határozottan tartotta csípőjét, és csak vissza kellett emlékeznie, ahogy végigsimított felsőtestén – de még, hogy végigsimított…! És azok az ujjak kimondottan értették a dolgukat…
Jungkook nyögve fordult egyet az ágyában, hiszen ezzel csak annyit ért el, hogy merevedése lett, de közelebb nem jutott a magában alkotott személyleírással sehová, de sziklaszilárd meggyőződése volt, hogy bárki is legyen az ő újdonsült titkos szeretője, az hétszentség, hogy dögös volt, plusz, ilyen kellemes és hosszú éjszakát – meg olyan izomlázat, hogy majd belehalt –, már rég nem okozott neki senki. De nem érdekelte – megérte.
~*~
Az egyetemre belépve árgus szemekkel figyelt minden második vele azonos neműt, és próbált rájönni, hogy mégis, ki nem tudta magát türtőztetni előző éjszaka. Nyúzottan ment a saját szekrényéhez, hogy bevágja az összes felesleges cuccát a felső polcra, amit hozott, amikor hirtelen megcsapta egy furcsán ismerősnek ható illat: a cseresznyés cigaretta füstjének jellegzetes aromája. Aztán megérzett egy kezet a vállán, aminek hatására hirtelen fordult hátra és elkerekedett szemekkel nézett barátjára.
- Te? – egy cseppet sem próbálta takargatni megrökönyödését.
- Mi az, másra számítottál? – vigyorgott teli szájjal és eltűnő szemekkel vörös hajú törpe barátja. – Tegnap megbeszéltük, hogy a zeneirodalom jegyzetekért cserébe ma te állod a kávémat, Sütifiú – kacsintott egyet Jimin, de mikor még mindig nem mutatott semmi életjelet a nála fél fejjel magasabb, sötéthajú fiú, kicsit elbizonytalanodott és aggódni kezdett. – Hé, jól vagy? Úgy nézel, mint, aki szellemet látott.
Jungkook pislogott párat és próbálta gyorsan összeszedni magát, és mihamarabb túltenni magát a tényen, hogy a másodéves vöröshajú, a lányok által szexistennek titulált Jimin, megszólalásig hasonlít arra a képre, ami az elméjében körvonalazódott a délelőtt folyamán.
- Az, persze, mintha nekem több pénzem lenne kávéra – húzta el a száját, és elvette a jegyzeteket a másodévestől, hogy azzal a lendülettel be is vágja a füzetei közé a szekrénybe. – És Korea segge most éppen milyen kávét óhajt? – vigyorodott el szégyentelenül és vágott rá barátja hátsójára.
- Ide figyelj, te kis…
- Tudom-tudom, te születtél hamarabb Busanban, na, gyere, mert én is mindjárt elalszom – átvetette barátja vállán karját, és úgy húzta maga után a büfébe, el is felejtve az előbbi kis eszmefuttatását.
- Nincs értelme az életemnek! – vágódott le melléjük Taehyung, ezzel egyidőben szinte a teljes asztalra ráhasalva, Jungkook pedig csak ivott még egy kortyot a kávéjából, hogy csak az után kérdezzen rá barátja bánatának legújabb okára.
- Most ki kosarazott ki?
- Nem kosarazott ki – sóhajtott reményvesztetten a fiú. – Annál rosszabb. Barátja van – kezdett el nyüszögni, szobatársa pedig csak megforgatta szemét.
- Melyik az? – tettetett érdeklődést Jimin, miközben elővette zenetörténet jegyzeteit, és unottan kezdte lapozgatni.
- Most elsős, Lee Hayi, és olyan hangja van, hogy meghalsz és gyönyörű és… és barátja van – fejelte le az asztalt Taehyung.
- Jaj, azt a csajt hagyjad, különben sincs barátja – könyökölt az asztalra Jungkook. – Amióta meglátta Hanbint, azóta a srácra van akaszkodva, Hanbin meg egyszerűen csak túl udvarias, hogy elhajtsa a csajt a picsába.
- Szóval, akkor nincsenek együtt? – csillant fel az asztalon fetrengő srác szeme és látszott rajta, hogy azt tervezgeti, hogyan fogja meghódítani „élete szerelmét” - a hónapban a negyediket.
- Nincsenek, de szerintem nem is érdemes időt pazarolni a csajra. Rettenetesen bunkó mindenkivel, aki… nos, aki nem Hanbin. Ráadásul, már a gólyatáborban ráhajtott szerencsétlen srácra, és most szerintem minimum az Hayi életcélja, hogy elmondhassa magáról, igen, ő lefeküdt Hanbinnal, a rapperek új üdvöskéjével, a következő G-Dragonnal – magyarázott gesztikulálva és hallhatóan undorodó hanghordozással az elsős fiú, de Taehyung, mintha meg sem hallotta volna.
- Tehát, a lány szabad, és csak arra vár, hogy valaki megdöntse. El fogom venni feleségül, esküszöm – egyenesedett fel a székén Taehyung, és vigyorogva nyújtózkodott egyet, majd végre nekilátott az eddig a kezében szorongatott szendvicsének.
- Szerinted hallotta, amit mondok? – fordult Jimin felé a másik, de az csak vállat vonva ivott bele a kávéjába, miközben lapozott egyet a jegyzeteiben, és felpillantott az éppen távozni készülő srácra.
- Ha a falnak beszélsz, jobban jársz. Nagyobb eséllyel fogja fel, mint Taehyung…- kortyolt megint a koffeinbombájába, majd oldalra pillantva meglátta a szóban forgó lány egyik évfolyamtársát, Lisát. Hirtelen egyenesedett fel ő is, majd odafordult a mellette ülő fiúhoz. – Hallod, Kook, ismered Lisát ugye?
- Persze, egész jóban vagyunk, miért?
- Akkor ismered Sooyoungot is, ugye?
- Hát persze, Cukorfalat – vigyorodott el, és felvette a szóban forgó lány hanghordozását, amit Jiminnel szemben használt. – Ha úgy kérdezed, hogy tudom-e, ki a barátnőd, akkor is felfogom ám – és hirtelen itt el is akadt Jungkook gondolatmenete, ahogy eszébe jutott reggeli eszmefuttatása.
- Jó-jó, mindegy – legyintett a vörös hajú fiú. – A lényeg, hogy jövőhéten leszünk fél évesek, és… - és Jimin csak magyarázott tovább nagy beleéléssel, Kook pedig csak bólogatott, de gondolataiban egészen máshol járt.
Minden stimmelt, ahogyan elképzelte a titkos szeretőjét: az izomzat, hogy azt gyanította, táncos, az illata, a cseresznyés cigi füstjének jellegzetes szaga is körüllengte… Erre most Jimin itt áradozik a barátnőjéről, és, hogy most lesznek fél éve együtt… Akkor hogy lenne lehetséges? Jimin félrekacsintgat? De akkor logikus lenne, hogy miért takarta le a szemét, hisz nem akarja, hogy megtudja, hogy csalja Sooyoungot; de, hogy pont vele, Jungkookkal, egy sráccal, a gyönyörű és rendkívül nőies Sooyoungot…
- Hahó, figyelsz te rám, Sütikém? – lengette meg párszor a tenyerét Jungkook arca előtt.
- Hm? Ja, persze. De erről inkább Chanyeolt kérdezd, elvégre, az ő nővére Yoora – és akkor most fog lebukni, hogy rohadtul nem figyelt… De mégsem! Úgy látszik, jót mondott. De akkor, mi a fenéről beszélt Jimin, ha ezzel a válasszal elégedett?
- Basszus, tényleg, Chan lehet, hogy fogja tudni, hogy milyen parfümöt használ a nővére… - gondolkodott el Jimin. Aha, szóval parfümöt akar venni Jimin Sooyoungnak, oké. – De merre van Chanyeol?
- Ott játszik éppen elbaszott meleg drámásat Baekhyunnal a hármas terem mellett – mutatott egy irányba Jungkook, mire Jimin is odakapta a fejét.
A rettentően magas, barna hajú és pofátlanul helyes fiú szemben állt a gyönyörű, jelenleg lilás-ezüstös hajúval, és alkarján támaszkodott meg, közvetlenül a fiú fölött a falon, és egy minden szempontból szívdöglesztő mosollyal magyarázott valamit nagy lelkesen, az alacsony és enyhén piros arcú Baekhyunnak. Pár pillanatig még nézték a fiúk a kimondottan elsős kislányoknak szóló műsort, ahogy Chanyeol egyre közelebb hajolva beszélt a gyönyörű fiúhoz, aki nem győzött és nem is nagyon akart egyre távolabb húzódni a magas férfitől, míg végül inkább elfordította az arcát.
- Igazából – szólalt meg pár perc elteltével Jungkook –, nem tudom eldönteni, hogy lennék-e Hyunnie helyében, vagy sem. Idáig látszik, hogy úgy bele van zúgva Chanyeolba még mindig, mint a tarkón baszott ló a Grand Canyonba, az óriás meg elvan azzal a gondolattal, hogy ők akkor maradjanak barátok… – csóválta a fejét az elsős.
- Hallod, te is tudod, hogy mennyire nem csípem a melegeket, de esküszöm, nekik még én is azt kívánom, hogy jöjjenek össze megint, mert Baekhyun egyszer vagy szívrohamban, vagy halmazállapot-változtatásban fog elhalálozni – sóhajtott egyet a táncszakos srác, mire Jungkook ismét felkapta a fejét.
Igen, tudja, hogy barátja nem csípi a melegeket, de akkor mi a fenéért utal rá eddig minden jel? Bár a bekötött szem tényleg sok mindent megmagyarázna…

- Ajjaj, duzzogós hercegnő tizenegy óránál – suttogott Jimin, és Jungkook pislogott kettőt, de már látta is az asztalukhoz csörtető, kipirosodott arcú Baekhyunt, nyomában egy nevetgélő, bár nem túl őszinte, bocsánatkérő Chanyeollal.
- De Hercegnőm…
- Nem, Chanyeol, kurvára fogd be a szádat, lehetetlenül nagy mocsok vagy – szusszantott egy nagyot, és tüntetőleg elfordulva vette elő táskájából az ebédjét, ami zsírszegény és rendkívül vitamindús salátából állt. Elővéve evőpálcikáját, hozzálátott az evéshez, bár, inkább gyilkolta szerencsétlen zöldségeket, minthogy finoman, baekhyunosan lásson neki az ebédjének.
- De Baek, te is tudod, hogy csak vicceltem, ne csináld már! – ült le a dühös fiú mellé Chanyeol, Jungkook meg elment a büfébe kérni pattogatott kukoricát a műsorhoz, mert ennél jobb a világon nincs: nézni, hogyan alázkodik meg az ember fia, hogy megbékítse Aranytorkú Baekhyun Hercegnőt (Chanyeol visszamenőleges beszámolói alapján, amikor még együtt voltak az alacsony szépséggel, nem csak a hangja miatt hívja aranytorkúnak Baekhyunt, de ebbe most ne menjünk bele…).
- Mi az, hogy ne csináljam? – csapta le a pálcáit. – Igenis, csinálom! Örülhetsz, hogy szóba állok veled! – villantotta rá dühös szemeit Chanyeolra. – Az előző barátomat egy ilyenért már kivágtam volna az első szemetesbe, ehhez képest téged túl sokáig tűrtelek – tért vissza a salátájához Baekhyun. – Azt se tudom, minek barátkozom még mindig veled….
- Mert szeretsz – mosolygott Chanyeol közelről Baekhyunra, mire Baekhyun inkább nem válaszolt, csak dühösen szusszantott egyet, ugyanis a magas srác erősen a közepébe talált. Bár, helyesen így hangzott volna a mondat: mert még mindig szeretsz. – Na, akkor megbocsátasz? Főzök is neked! A kedvencedet…
- Utállak – fintorodott el Baekhyun, de Chanyeol csak átkarolta.
- Ritka nagy paraszt vagy, Chan, mondták már? – gyűrte össze poharát Jungkook. – Mindegy is, órám van a nővéreddel, majd mondom neki, hogy pakoljon néhány dolgot helyre a fejedben, mert olyan vak vagy mint a bányaló – ingatta meg fejét.
- Kook! – szólt rá Baekhyun, de az elsős csak szemeit forgatva állt fel az asztaltól, hogy elinduljon az órájára, de még visszafordult egy pillanatra.
- Te is tudod, hogy igazam van, Hyunnie – fintorodott el, majd ment is tovább, a tükrös balett-terem felé, útközben kikapva a cuccát a szekrényéből.
Chanyeol egy ideig csak nézett utána, majd szusszantva lehajtotta a fejét és Baekhyunhoz fordult.
- Ne haragudj, Baek, nem úgy gondoltam… tudom, hogy bunkó dolog volt, de… - Baekhyun egy adag salátát nyomott a srác szájába, és mosolyogva nézett fel rá.
- El van felejtve, hallani sem akarok róla többet – keserű mosoly volt, de muszáj volt megszoknia, hogy Chanyeol már nem a párja.
~*~
- Megmondtam, hogy bent ne cigizz – lépett be Taehyung a Jungkookkal közös szobájába, majd egy gyors mozdulattal kikapta a fiú szájából a parázsló cigarettát, és kihajította az ablakon. – Nem elég, hogy te is büdös vagy, még a szobában is büdös lesz.
- Mondja az alkoholista internetfüggő – mászott le az ablakból Jungkook és leült az ágyára. – Na, és? Sikerült valamit alkotnod Hayival?
- Belógtam az ének órájára – vigyorodott el Taehyung. – Hallod, annak a lánynak nem tudom, miből vannak a hangszálai, de elképesztő hangja van – sóhajtott a lilahajú srác, hátradőlve ágyán. – Tehetséges is, okos is, szép is…
- Bunkó is… mondd, figyeltél te rám, mikor mondtam, hogy, hacsak nem vagy Kim Hanbin, akkor esélyed sincs a csajnál? – kelt fel Jungkook, hogy csináljon maguknak valamit enni. – Különben sem illik hozzád. Pénzéhes is a csaj, meg nagyon könnyen megbántana.
- Honnan tudod? – ment utána szobatársa is, hogy nekitámaszkodjon a konyhának csúfolt kis lyukba vezető ajtónak. – Az évfolyamtársam, Jiwon is járt vele, akkor nekem miért ne sikerülne?
- Azért, Földönkívülikém – tette fel forrni a vizet –, mert Jiwon Hanbin legjobb barátja, és maximum egy hónapig, ha jártak. Ahogy összehaverkodott Hanbinnal, már dobta is a francba Jiwont. Mindemellett Jiwon úgy néz ki, mint az atyaúristen, neked arra meg még gyúrnod kell, barátocskám – fordult vissza mosolyogva a tűzhelyhez Jungkook gyanútlanul, és pár darabra törve a tésztát, beletette a vízbe a fűszerekkel együtt.
- Igen? – kérdezte Taehyung érdekes hangsúllyal, de Jungkooknak nem tűnt fel. – És ki néz ki még úgy, mint az atyaúristen? Csak, hogy tudjam, mi a szint…
- Példának okáért Jongin, Jimin is, bár ő elég alacsony, Chanyeol, vagy az évfolyamtársad, Sehun, meg a harmadikos Hoseok, tudod, az a kigyúrt ezüsthajú srác. Vagy ott van az évfolyamtársa, a táncos Hyunwoo, vagy a végzős évfolyamelső rapper srác, Yoongi egyik haverja, az a Namjon vagy Joon, vagy ki a halál – sorolta a sötéthajú fiú, miközben Taehyung szemöldöke egyre magasabbra szökött és szépen lassan felállt a székből, hogy nekidőljön Jungkook mellett a pultnak. – Mi az? – nézett fel Taehyungra, aztán hirtelen elkerekedtek a szemei, ahogy rájött, mit mondott, és barátja is erősen méregetni kezdte. – Hoppá…
- Hoppá, ám – támaszkodott egyik kezére szobatársa. – Mégis, mire véljem ezt a felsorolást, Jeon Jungkook?
- Semmi, nem lényeg, mindegy – zárta el a sütőlapot, ahogy késznek ítélte a tésztát. – Inkább vegyél le két tányért – tette az edényalátétre az asztalon a lábast, és próbált úgy fordulni, hogy még véletlenül se kelljen a másikra néznie.
- Mi az, hogy mindegy? Jungkook, kérdeztem valamit! – emelte fel egy kissé a hangját Taehyung, ahogy letette a két tálat az asztalra, meg a két pár pálcát.
- Mondtam, hogy semmi, és, hogy nem lényeg! – emelte meg az elsős is a hangját, majd leült az egyik székre, és szedett magának tésztát. – Jó étvágyat! – tette hozzá indulatosan, mielőtt a szájába vette volna az első falatot.
- Nincs étvágyam – sétált ki a főzőhelyiségből Taehyung, majd cipőt húzott. – Majd jövök – kiáltott még be a szobába és becsapta maga után az ajtót, pár pillanat múlva pedig Jungkook letette a pálcákat a kezéből, és ráfejelt az asztalra.
- Hogy én mekkora balfasz vagyok… - sóhajtott, majd kisvártatva felült, ismét kezébe vette evőeszközeit, hogy néhány másodperc után kedvtelenül beleejtse a tányérba; elment az étvágya.
Otthagyva mindent az asztalon, visszament az ágyához, és arccal előre belezuhant az ágyába, feje teljesen belesüppedt a párnába. Bár legszívesebben meghalt volna zavarában, vagy szégyenében – még maga sem tudta eldönteni –, amikor kezdett ritkásan levegőt kapni a párna miatt, hátára fordult, s tarkója alá téve karjait, a mennyezetet kezdte bámulni.
Három… három teljes éven keresztül sikerült eltitkolnia a világ és legjobb barátja elől a másságát. Persze, több meleg haverja is volt, például Chanyeol és Baekhyun személyében, de magán kívül valahogy sosem érzett késztetést arra, hogy bevallja bárkinek is. Pontosan elég volt neki erre ráébredni tizenhét évesen, hogy na, vajon miért is nem vonzották őt a nagymellű lányok, viszont az izmos mellkasú srácok már annál inkább.
Sikerült eddig mindig valami kifogást találnia, ha bármelyik haverja ajánlgatott neki egy csajt, akár az egyetemről, akár az egyetemhez tartozó gyakorlógimnáziumból. Két keze nem lenne elég, hogy megszámolja, hány lány futott utána, hányakat utasított vissza és hány barátnőjét mutatta be Jimin barátnője, Sooyoung, és az ő további barátnői, többek között Lisa. Lisa volt Jungkook egyetlen igazi lánybarátja, és az egyetlen nő az egész Földön, aki tudott a srác beállítottságáról, de az a lány egy valódi angyal, és mindig is diszkréten kezelte ezt a tényt.
Ahogy ez eszébe jutott, csak pocsékabbul érezte magát – Lisa tudott róla, akit mindössze fél éve ismert, de legjobb barátja, Taehyung, akit három éve ismert, és minden apró kis sarjáról tudott… neki nem mondta el. Mi a franc tartotta őt vissza? Főleg, miután bekerült az egyetemre? Hiszen, Taehyung ugyanolyan jóban volt minden meleg haverjával, sőt, nem is egyet a srác révén ismert meg, akkor, mégis, miért nem tudta elmondani neki? Talán a tény, hogy ennyire elnyomta magában az érzést, el is felejtette vele, hogy amúgy a másik pályán játszik, és hogy többször bámulta már meg Chanyeolt a strandon, egy szál fürdőgatyában, mint a nővérét, Yoorát egy falatnyi bikiniben… Hát persze.
Jungkook egyre csak vergődött az ágyon, nem tudva magával mit kezdeni, dobálta a párnáját, a lehető leglehetetlenebb pózokban fetrengett, azon agyalva, hogy miért is nem bízott meg legjobb barátjában, míg végül megunta, és inkább nekiállt rendet tenni a szobában.
Eltette a rament, amit főzött a hűtőbe, hiába tudta, hogy az úgy már ritkaszar lesz, de azt is tudta, hogy egy “vizsgára készülős - nem alvós - hajnali négykor kelős” napon királyi éteknek fog számítani, amikor már meghalni sem lesz ereje, sem kedve, nem, hogy főzni. Elmosogatott, ami végülis már nagyon ráfért az apró konyhára, mert nem csak a pulton, de a szobában az ágy mellett a földön, az éjjeli szekrényen, az ablakpárkányon és az íróasztalon is mosatlan tányérok, egyszer használt poharak, hamusnak használt bögrék és alátétek, kávés csészék voltak szanaszét. Csak a mosogatással elment másfél óra, és akkor az eldobált energiaitalos és sörös dobozokat még nem szedte össze, sem a rendelt kajás dobozokat…
Végül, este tizenegy környékén, amikor már csillogott a fürdőtől kezdve a konyhán át a szobájukig minden apró kis négyzetcentiméter, magába roskadva ült le az ágyra, és csak bámult maga elé a földre. Este hat után valamivel vágtatott el Taehyung, és még mindig nem ért vissza, és most akármennyire is szégyellte magát, nem volt kedve egy részeg Taehyungot ápolgatni, hiszen, ha feldúlt volt, és valami olyat kellett megemésztenie, amit mással nem tudott megbeszélni, rögtön a kollégium melletti kis kocsmába ment.
- Azért, ennyire nem lehetett lelkiismeret-furdalásod, Buzikám – hallotta meg Taehyung teljesen józan hangját Jungkook valamikor fél tizenkettő környékén, és bár, a megszólítás rosszul esett neki, örült, hogy egyben és mindennemű alkoholos befolyásoltság nélkül tért vissza szobatársa. – Hű, anyám… beköltözéskor nem volt ekkora rend, baszki – dobta le a kabátját a széke támlájára, és levéve bakancsait, leült a saját ágyára Kookkal szemben és… ennyi. Csend volt. Egyikük sem szólt egyetlen szót sem, csak hallgatták a folyosóról és az utcáról beszűrődő zajokat. Taehyung elgondolkodva figyelte szobatársát, de az hiába érezte magán a másik pillantását, nem nézett a lilahajúra. – Mikor óhajtottad volna egyébként elmondani? – törte meg végül a csendet az idősebb.
- Nem tudom – válaszolta csendesen a fiatalabb, lehajtott fejjel.
- Egyáltalán, el akartad valamikor mondani?
- Nem tudom…
- Áruld már el, mégis, miért nem mondtad el? – sóhajtott egy nagyot Taehyung. – Csak azt ne mondd, hogy nem tudod – csend lett, inkább nem szólalt meg Jungkook. – Csodálatos. Azért, valaki tud róla? Szüleid, vagy akárki?
- Csak Lisa meg Taemin – válaszolt még halkabban Jungkook.
- Nekik hogy sikerült elmondani?
- Taemin… mindegy. Lisánál csak kicsúszott, fogalmam sincs, hogy miről beszélgettünk, amikor csak úgy elmondtam, hogy meleg vagyok. Még valahogy vizsgaidőszak előtt pár héttel…
- Fasza – válaszolt Taehyung és tenyereibe temette arcát, majd pár perc rettentően kínos csend után egy nagy sóhajtást hallatott, és odaült Jungkook mellé, aki abban a pillanatban arrébb is húzódott pár centit. – Hé, kölyök, mitől félsz? – a fiatalabb csak megrázta a fejét, de nem válaszolt. Érezte, hogy szemei szúrni kezdenek. – Kook, nézz rám – újabb fejrázás. – Hé, na! – mosolyodott el lágyan Taehyung és kezei közé fogta Jungkook arcát. – Nyugi van, attól még a legjobb barátod vagyok, oké? A te véred csörgedezik az ereimben és viszont, emlékszel? – vigyorgott, és felmutatta egyik tenyerét, amelyen egy vágás helye látszott, egy szinte ugyanilyen pedig Jungkook bal tenyerén is pihent. Jungkook elnevette magát halkan.
- Ez faszság…
- Az hát, de jól hangzott, nem? – nevetett fel hangosan Taehyung. – Kis szaros tizenegyedikes voltál, amikor vérszerződést kötöttünk, hogy mindent elmondunk egymásnak. Te most megszegted. Csalódott vagyok. Nem bízol bennem…
- Jó, elég már, így is, fingod nincs, mennyire szarul érzem magam, hogy pont neked nem mondtam el…
- Hát, még én…
- Baszódj már meg – nevetett fel Jungkook és hozzávágta Taehyunghoz a párnáját.
- Na, taknyos, most pedig kitálalsz, miről nem tudok még?
- Hát ezt nem hiszem, hogy tudni akarod – húzta el a száját Jungkook, és hátrébb húzódott, lábait kinyújtotta, hátát a falnak döntötte. – De legyen. Anyádék adoptáltak. Igazából a földönkívüliek hagytak itt, és egy búzatáblán, egy gabonakörben találtak rád – mondta faarccal, de végül elröhögte magát.
- Hogy te mekkora egy mocskos rohadék vagy Jeon Jungkook – ordított fel Taehyung és nekiállt módszeresen ütlegelni a saját párnájával barátját. – Te meg szerelmes voltál belém évekig, mi? – Jungkook nevetése alábbhagyott, végül teljesen elhalt. – Jungkook? – a fiatalabb nem válaszolt, csak egyre vörösebb lett. – Mi a fasz, Jeon Jungkook?
- Ne ordíts már, te nyomorék! – szólt rá a másik. – Igen, így volt. Tulajdonképpen, miattad lettem meleg – Taehyung elképedve nézett a fiatalabbra, enyhén eltátott szájjal. – Éledező hormonok, meg minden tököm, és igazából sosem foglalkoztattak a lányok, a tánc minden időmet lekötötte. Meg aztán, te is tudod, milyen kis gizda kölyök voltam. Amikor meg akartak verni, te meg megvédtél – folytatta ölében pihentetett kezeire bámulva Jungkook. – Akkor még nem gondoltam volna, hogy ez az, de, amikor egyszer megöleltél, a gyomromban meg megjelentek azok a szaros mesebeli pillangók, már csak simán nem akartam elhinni. Aztán egyre több időt töltöttünk együtt, együtt öltöztünk tesin, együtt is aludtunk néha, én meg egy reggel arra ébredtem, hogy veled álmodtam, és olyan sátrat vertem, hogy egy konkrét cserkész világtalálkozó helyszínéül szolgálhatott volna… - mesélte kínosan nevetgélve.
- Te megdugtál álmodban? – ragadta meg a lényeget Taehyung Jungkookra bámulva.
- Óh, jesszus, de utállak a faszkalap kérdéseidért – fejelte le térdét Jungkook. – Nem… te dugtál meg engem – vallotta be még mindig térdeire hajtva fejét Jungkook. – De, ha erről egy szót is szólsz bárkinek, egyszer, esküszöm, megduglak álmodban, te rohadék – nézett végül fel vérvörös fejjel az éppen nevetését visszafogó Taehyung. – Ne röhögj, mocsok, mert megteszem, és akkor egy hétig nem kelsz fel az ágyadból!
- Oké-oké, nem röhögök – vett pár nagy levegőt Taehyung. – Kérdezhetek még?
- Kérdezz – sóhajtott egy nagyot Jungkook, tudva, hogy ez lesz élete leghosszabb éjszakája.
- De őszintén kell válaszolnod, és akármilyen hülyén hangzik, komolyan kérdezem – Jungkook tétován bólintott. – Legalább, jó voltam?
- Tudtam… és azt is tudom, hogy most fogok porráégni, de én ezt nem mondom ki – sétált az íróasztala kulcsos fiókjához, és egy halom füzet alól kivett egy füzetet. – Nesze, az álmos naplóm – dobta oda Taehyungnak. – Ebben csak a veled kapcsolatos álmaim vannak. Egyetlen oldalt olvashatsz belőle – ült vissza az ágyára, és tenyerébe hajtotta fejét, de arra nem számított, hogy Taehyung nem magában fogja elolvasni.
- „Minden részletre emlékszem… a hangjára, ahogy hozzám ért, ahogy csillogott a szeme, ahogy csókolt… Jesszus, ha azok az ajkak egyszer az enyémek lehetnének! De bassza meg, nem, mert ő hetero, én meg egy rohadt buzi vagyok, ez akkora faszság… Pedig álmomban, ahogy csókolt, ahogy simogatott… esküszöm, még a tágítás sem fájt, pláne, hogy álmomban még le is szopott…” Édes faszom, Jungkook, ne már – röhögött fel Taehyung. – „De álmomban olyanokat, és úgy lökött, hogy csillagokat láttam… még jó, hogy ekkor nem aludt itt, mert szerintem olyan isteneseket nyögtem, hogy tuti felébredt volna rá, és akkor magyarázkodhattam volna…”
- Jó, oké, elég lesz, köszönjük, remélem, kiröhögted magad – kapta ki Jungkook barátja kezéből a naplóját, és visszazárta a fiókba. – Ha megtudom, hogy kiveszed, megöllek.
- Majd elkérem, ha el akarom olvasni – vigyorgott. – Következő kérdés.
- Oh, baszd meg, előre félek…
- Még mindig… szóval… még mindig szerelmes vagy belém? – kérdezte zavarban Taehyung, mire most Jungkook nevetett fel.
- Dehogy is – nevetett tovább. – Azóta már rájöttem, hogy valójában mekkora gyökér vagy.
- Na! Ez fájt – kapott szívéhez Taehyung.
- De nem, tényleg. Miután egyszer véletlen rátok nyitottam, amikor az akkori barátnődet dugtad, kénytelen voltalak elfelejteni, mint esetleges pasijelölt. Csak fél tonna csokit zabáltam fel miattad, tudd meg…
- Baszki, emlékszem a csokis időszakodra! Jézus… nem gondoltam volna, hogy az miattam volt… Ne haragudj! – nevetett kínosan Taehyung. – Egyébként, szűz vagy még?
- Egy ideje nem. Kábé másfél éve nem. Emlékszel Taemin zűrös időszakára?
- Na, ne… - képedt el teljesen Taehyung. – Nem mondod, hogy ő volt az első…
- Pedig, de – bólogatott Jungkook, közben pedig nekiállt átöltözni szokásos alvós ruhájába, egy rövidnadrágba és egy bő fehér pólóba.
- De hogyhogy? Rád erőszakolta, vagy mi? – kérdezte Taehyung, és ő is átvedlett éjszakai ruhájába.
- Dehogy is, sőt, rettentő figyelmes volt… mindegy. Én, miután rájöttem, hogy meleg vagyok, ki akartam próbálni, hogy milyen a szex a melegek között, Taeminnek meg akkor már mindegy volt, hogy férfi, vagy nő az illető, csak fizessen a szexért. Végzős voltam a SOPA-n, egy bárban futottunk össze, és a lákásán feküdtünk le. Igazából… isteni volt – mosolyodott el Jungkook. – De egyikőnk sem emlegeti fel a másiknak, érthető okokból.
- De durva… - könyökölt fel az ágyában Taehyung. – Na szép, ezek után már a seggedre is figyelhetek, nehogy valamelyik állat neked ugorjon, aztán álmodban megdugjon!
- Igazából…
- Nem akarom tudni! Majd máskor… jó? – ejtette le a fejét a párnájára. Jungkook csak felnevetett. – De, hallod…
- Mi az? – feküdt hátára Jungkook, kezeit feje alá téve.
- Szerelmes voltál belém, engem mégsem soroltál azok közé, akik úgy néznek ki, „mint az atyaúristen”, hát milyen dolog ez? – kérdezte megjátszott sértettséggel, a végét elnevetve, Jungkook pedig nevetve, mégis fejét fogva felkiáltott.
- Kim Taehyung!