2017. február 13., hétfő

Mesedélután

Taehyung a dramaturgia jegyzeteivel feküdt az ágyban, és olyanokat sóhajtozott, hogy még két emelettel alattuk is belesajdult volna a lelke egy romantikus sorozatokban jártasabb lánynak. Igen. Egy random lánynak, aki két emelettel lejjebb lakik, de nem Jeon Jungkooknak, aki mindössze másfél méterre tőle feküdt a saját ágyán, a Jimintől kölcsönkapott zeneirodalom jegyzetekkel.

Jungkook lassan fél órája hallgatta, ahogy barátja drámaian és szívet szaggatóan sóhajt fel öt percenként – legalábbis, próbált drámainak és szívet szaggatónak hatni. Viszont, az elsős fiú eldöntötte, hogy ha belehal, se fog rákérdezni szobatársa bajára, ennek pedig két oka volt. Egy: akkor egészen biztosan ugrott a mai vizsgára készülés, márpedig olyan szépen szart bele lassan négy napja a tanulásba, ami majdnem évfolyamelsőként elég gyászos hozzáállás. Kettő: nyakát merte volna rátenni, ha fogadnia kellett volna, hogy Taehyungnak már megint az a bunkó elsős csaj a baja.

Körülbelül a tizedik felsóhajtásnál Jungkook megelégelte a dolgot, és ahelyett, hogy rákérdezett volna, inkább roppant felnőttes reakcióként nekiállt ő is szívsanyargatóan mély levegőket venni, így felváltva sóhajtoztak, csak a zeneirodalmat tanuló fiú még fészkelődött is, és olyan pózokban olvasgatta a jegyzeteket, hogy hajlékonyságát igazán megirigyelte volna tőle még a balettkirály Jongin is.

- Jungkook – hangzott fel végül az idősebb panaszos hangja, ami inkább hallatszott egy párhetes kiskutya szűkölésének, mint emberi hangnak.

- Nem.

- De Kook – nyavalygott még mindig Taehyung, Jungkook pedig beletörődött sorsába, miszerint nem, a jelenleg szabad két órájában esélye sem lesz tanulni, így hát csak újfent felsóhajtott, és leejtette maga mellé a földre a jegyzeteket, majd szobatársára emelte tekintetét.

- Mi van?

- Én olyan szerelmes vagyok…

- Hát, ezt nem hiszem el, baszd meg! Komolyan, Tae, komolyan? – nézett rá elgyötört arckifejezéssel. – Egész reggel azon nyavalyogtál, hogy meg fogsz bukni dramaturgiából, most meg azon sóhajtozol, hogy szerelmes vagy egy csajba, akinél esélyed sincs?

- De, igenis, van esélyem! – Jungkook csak egy felhúzott szemöldökkel reagált erre a kijelentésre, egyfajta „bizonyíts, padavan, aztán beszélgethetünk” felszólításként. – Múltkor köszönt!

- Hűha – csak úgy sütött a gúny és az érdektelenség a fiatalabb hangjából. – Ha tudom, hogy téged ennyivel boldoggá lehet tenni, minden nap "jóreggelttel" üdvözölnélek. Akkor egy napi endorfin adagod le lenne tudva.

- Nem vagy vicces.

- Dehogynem – vigyorodott el a sötét hajú, és ülőhelyzetbe tornázta magát. – Kérsz kávét?

- Ahha, de most cukor nélkül – sóhajtott megint Taehyung.

- Jó, látom, nem nyugszol, légy boldog, és értékelj – kapcsolta be a kávéfőzőt Jungkook, és már előtte látta, hogy meg fogja bánni következő kijelentését. – Mesélj!

Taehyung szemei először elkerekedtek, majd felragyogtak, szobatársa pedig ebben a pillanatban gondolkodott el, hogy van-e még ideje menekülni, de a lila hajú máris belekezdett a szövegelésbe.

- Hát, tudod, tegnap késő délután, teljesen véletlenül, a sors akaratától vezérelve – Jungkook már itt forgatta a szemeit, ahogyan barátja próbálta az ártatlant adni – a másodikon volt dolgom a kollégiumban…

- Ami egészen meglepő módon pont a koli lányrészlege…

- Ugye? Tök érthetetlen… - csóválta a fejét vigyorogva Taehyung, amitől a fiatalabb is hallatott egy gúnyos kis horkantást. – Szóval, ahogy mentem a folyosón meghallottam egy beszélgetést, és elhangzott az én nevem is…

- Mert a Taehyung keresztnév rettentően ritka, a Kim vezetéknév meg aztán kimondottan egzotikumnak számít Dél-Koreában… - feküdt vissza ágyára, és felkönyökölve hallgatta tovább szobatársa meséjét.

- De tuti, hogy rólam volt szó, mert amikor megnéztem a szoba melletti kiírást, hát mit ad isten-

- Szóval most már isten, nem pedig a sors…

- Kuss már! Na, a papír szerint az Lalisa és Hayi szobá-

- Egyre több a megmagyarázhatatlan és váratlan fordulat…

- Jó, most már tényleg fogd be, vagy ráülök a szádra… Mármint… - Jungkook mocskosul elkezdett vigyorogni, ahogy meglátta az idősebb egyre vörösödő füleit, aztán az arcát, ami kezdett egészen bíboros árnyalatot ölteni, ahogy rájött, nem biztos, hogy a fiatalabb ezt akár máshogyan is értelmezheti… - Ne vigyorogjál, csak kussoljál és hallgass!

- Mint a sír – nevetett fel a barna hajú, és látszott rajta, hogy most már tényleg nem fog beleszólni.

- Tehát, úgy alakult, hogy akaratlanul végig, az egész beszélgetésüket hallottam, és hát… úgy néz ki, hogy nem tart csúnyának – szélesedett vigyorrá Taehyung mosolya. – Szóval nyílt pálya. Már csak le kell nyűgöznöm elbűvölő személyiségemmel.

- Hát… - húzta egy fintorba orrát Jungkook. – Te tudod, de, szerintem, akkor sem éri meg. – vonta meg vállát. – De ne feledd, én szóltam.

*

 - Miért akarnék én bármit is Jungkook haverjától? – vonta fel szemöldökét Hayi, ahogy lábujjhegyre állva hajolt közelebb a fürdőszobai tükörhöz, hogy eltávolítsa a sminkjét.

- Ne hülyéskedj már, Süti az agyamra megy, neki meg Taehyung megy az agyára, hogy állandóan rólad áradozik – dőlt neki az ajtófélfának, hogy onnan magyarázzon tovább barátnőjének.

- Lisa, rólam ki nem? – vigyorodott el az alacsony lány. – De akkor sem. Jungkookkal köztünk a gólyatábor első pillanatától kölcsönös az ellenszenv. Én nem tudom elviselni, hogy mindenki el van tőle ájulva, mert elsős létére szinte minden vizsgája jeles, mindenki ajnározza, hogy mekkora tehetség, meg milyen multifunkciós, hogy így táncol, meg így énekel és még a rap-tudása se utolsó, pedig milyen fiatal, holott az évfolyamon nála, szerintem sokkal nagyobb tehetségek is vannak… - törölte le arcáról az alapozó utolsó nyomait is. – Nincs vele különösebben bajom, csak túl van dicsérve…

- Nincs vele bajod, csak egy utolsó beképzelt alaknak tartod, oké – nevetett fel Lisa. – De ez hogy függ össze azzal, hogy nem akarsz összejönni a haverjával?

- Madarat tolláról… - sétált ki a fürdőből Hayi, otthagyva szőke szobatársát.

- Nem is ismered… Taehyung egyáltalán nem olyan, mint Kook… - ült le mellé az ágyra. – Ő egyáltalán nem beképzelt, kicsit talán önbizalomhiányos is – nézte elgondolkodva a szemben lévő falat. – Meg színészetis is…

- Egyre rosszabb… megtanul hazudni és hamis érzelmeket kimutatni, ne is folytasd – tartotta fel a kezét. – Inkább azt mondd meg, hogy mit akarsz enni, tegnap voltam bevásárolni, szóval nagyjából bármit kérhe-

- Hayi! – csattant fel a szőke lány, tökéletesen figyelmen kívül hagyva, hogy teljesen másról kezdett el beszélni barátnője.

- Lisa! – kiáltott rá Hayi is. – Miért? Miért akarod ennyire, hogy járjak vele? – rövid hallgatás következett, a válasz sehol. – Helyesnek helyes, ezt aláírom, de több okból sem akarok vele járni. Az elsőt elég szépen kifejtettem, azt hiszem, a másik pedig, hogy…

- De ne érdekeljen a másik indok! – lépett hozzá egészen közel Lisa. – Nézd, Taehyung nagyon jó ember, és te tényleg nagyon tetszel neki. Kérlek! – nézett rá szobatársa, de Hayi elnézett róla, és inkább megint a vacsorával kezdett foglalkozni.

Lisa csak sóhajtott egy nagyot, és elfordulva elkezdte leszedni mindazt, ami az asztalon volt, hogy kényelmesen elférjenek főzés közben.

- Rendben – tette le a megmosott zöldségeket a terítőre. – Beleegyezem, de amennyiben nem olyannak ismerem meg, mint amilyen srác nekem szimpatikus, esélytelen, vili? – Lisa átölelte az alacsonyabb lányt, majd nevetve elengedte.

- Nem egy Hanbin, előre szólok – nevetett fel a magasabb lány.

- Sose fogod elhinni, hogy csak a másodunokatestvérem, ugye? – forgatta a szemeit Hayi. – Jiwon is ezzel kezdett el piszkálni egy idő után. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, amellett, hogy iszonyatosan nyálas volt, dohányzott és néha nem tudtam eldönteni, hogy Hanbint szereti jobban, vagy engem… - mosolyodott el az alacsony lány. – És a bunkó még képes volt „poénból” azt mondani nekem, hogy „tudod Hanbin magasabb, régebb óta ismerem és vékonyabb is”… Kis rohadék.

- Kezdődik – fogott hozzá a hagymaszeleteléshez Lalisa, miközben szobatársa a hús felvágásában élte ki a haragját.

- Te csak maradj szépen csendben, Manoban. Nem mindenkinek lehet olyan alakja, mint neked, hogy az évfolyamon mindenki irigykedjen rá! – nevetett fel Hayi, mert ezt valóban, szinte minden nap eljátsszák. – Az az egy mázlija annak a dögnek, hogy imádom. Majd valaki másnak a pasija lesz, én elvagyok, mint a legjobb barátja és fogadott húga – szelídült mosollyá a nevetése.

*

- Kook, amúgy… múltkor, amikor mesélted, hogy személyes varázsom a te szívedet sem hagyta érintetlenül…

- Veled amúgy mi a szar van, hogy ma ilyen költőien adod elő a faszságaidat?

- Szerinted, mennyi kötelező olvasmányom van Drámaírásra meg Irodalom- és kultúratörténetre? – intett az íróasztala irányába, ahol valóban ott kupacolódott öt-hat könyv, amelyek első ránézésre sem voltak mai olvasmányok, vagy éppen túl vékonyak. – Szóval… akkor úgy mondom, hogy amikor közölted, hogy buzi vagy – csak egy szemforgatást kapott erre a kifejezésre, de nem szólt közbe a másik –, megemlítettem valamit poénból, amiről úgy tűnt, hogy neked van némi mesélni valód… Vagy rosszul emlékszem?

Jungkook csak pislogott, hogy képes pont most felhozni ezt a kényes témát, mindezt úgy, hogy barátja nem is olyan régóta van tisztában a ténnyel, hogy ő nem pont a nagy melleket részesíti előnyben, hanem inkább azt, ha a potenciális partnerének lyuk mellett valami egészen más is van a lábai között. De nincs más választása. Ha most nem mondja el, akkor soha máskor nem lesz hozzá bátorsága.

- Nem, nem emlékszel rosszul – és itt be is fejezte a mondanivalóját, a kérdésre válaszolt, történet vége. Ezt egészen addig gondolta így, míg Taehyung várakozóan rá nem nézett. – Mi, most komolyan ecseteljem, részletesen?

- Azért annyira részletesen ne, ha nem muszáj – ült át végül Jungkook mellé a lilahajú, és háttal nekidőlt a falnak. – Hallgatlak, jöhet a mesedélután – és vége. A fiatalabb ekkor jött rá, hogy tényleg nincs menekvés, mert, ha Taehyung egyszer ilyen pózba vágja magát, és ilyen szemekkel néz rád, azzal a tipikus provokatív tekintettel, amivel bármire rávesz, akkor akárhogyan tiltakozol, úgyis elmondod, teljesen mindegy, hogy miről van szó.

- Jó – sóhajtott egy nagyot a feketehajú, és kínkeservesen, nyögvenyelősen nekiállt újból beszélni. – Szerdán, amikor elmentél bulizni… aznap este, valaki bejött a szobába és hát… lefeküdtünk… - hosszú percek teltek el csendesen, de még mindig nem folytatta.

- Baszd meg, ne csináld már, mondjad, nem fogok annyira kiakadni úgyse. Komolyan harapófogóval húzzam ki belőled?

- Szóval… lefeküdtünk, és hát… Most már nyilvánvaló, hogy férfi volt, de nem tudom, hogy ki, úgy értem… Semmilyen támpontom nincsen – kezdett el agyalni és végre ténylegesen mesélni az aznap estéről Jungkook. – Azt éreztem, hogy izmos volt, méghozzá nem is akármennyire, iszonyatosan értette a dolgát. De érted, az összes, úgy értem, az összes gyengepontomat pillanatok alatt kitapasztalta, a nyakam, az oldalam, a csípőm, a gerincem… mindet! Pluszban még úgy csókolt, mintha én nem is tudom, kimondottan erre született volna, és… Pontosan tudta, hogy mi kell nekem, érted? – nézett fel egy pillanatra Taehyungra, akin meglepő módon egy aprócska fintor sem mutatkozott. – Hiába nagyon beteg dolog, és el tudom képzelni, hogy mit gondolsz rólam, de… élveztem, méghozzá nagyon – sóhajtott fel ismét Jungkook, talán egy kissé vágyakozóan is, ahogy visszagondolt arra az estére. – Bekötötte a szemem valamilyen anyaggal, fogalmam sincs, mivel, de miután már nem fogta le a kezem, hogy ne szedjem le azt a vackot a szemeimről, már… már nem is akartam. Minden egyes érzékszervem kiélesedett így, hogy nem láttam. A tapintás, az ízlelés, minden. Az egészen biztos, hogy dohányzik és cseresznyés cigit szív. Az ajkai és a csókja íze olyan volt, mint az a méregdrága ízesített dohány – egy pillanatra megnyalta ajkait a fiatalabb az emlékre, és a szája is kezdett kiszáradni, ahogy egyre több érzést tudott felidézni. Mérhetetlenül zavarban volt, ami vöröses árnyalatúra festette arcát, kezei enyhén remegtek, és mindenfelé nézett, csak barátja szemeibe nem. – Tudod… tudod, Taeminen kívül még sohasem feküdtem le senkivel, de… akár ő is lehetett volna. Taeminnek is szálkás izomzata van, a magasságot még csak megsaccolni sem tudnám, mert egyáltalán nem arra figyeltem… És ez nagyon beteg lesz, de… legszívesebben megismételném, úgy értem… iszonyatosan jó volt. Ennyire még soha nem élveztem semmit, és esküszöm, még magamat is zavarba hoztam, úgy nyögtem alatta, mint egy rossz kurva. Ahogy tágított, ahogy könyörögtem, érted, én, könyörögtem többért, hogy folytassa, hogy ne hagyja abba, hogy mélyebben és… Az egészben az a legzavarbaejtőbb, hogy eközben egy-két nagyobb szusszanáson kívül, ő egyetlen hangot nem adott ki magából, egy apró sóhajt sem! – teljesen letörtté vált a fiatalabb hangja, és csak úgy dőltek belőle a szavak. Igen, ha ezt most nem mondta volna el, egészen biztosan nem lett volna hozzá máskor mersze, és meg is könnyebbült, hogy végre beszélhetett erről valakivel, a tudat pedig, hogy ez a valaki a legjobb barátja volt, kifejezetten megnyugtatta és csak ösztönözte, hogy mesélje el az összes érzését és gondolatát ezzel kapcsolatban. – Azon… azon kaptam magam valamelyik nap, hogy rajta agyaltam, de… majdnem egy teljes napon át, és, hogy várom, hogy újra megtörténjen, mert érezni akarom megint, amit akkor. Én még életemben nem élveztem úgy semmit, Taehyung, mint azt az éjszakát, viszont… viszont azóta egyszer sem bukkant fel… Már azon kezdtem gondolkodni, hogy én rontottam el valamit, hogy nem vagyok elég jó az ágyban, hogy túl hangos vagyok, vagy mit tudom én. Hah, nem értem saját magam – Jungkook kifogyni látszott a szavakból, és törökülésben, térdein könyökölve, tenyerébe temette arcát, ahogy sóhajtott egy hatalmasat.

Üvöltő csend telepedett a szobára. Az az igazi, kínos csend, aminek érzed a súlyát a mellkasodon, hogy préseli ki belőled a levegőt, de megszólalni sem tudsz, mert a torkod kiszárad, emiatt nyelni sem tudsz, és üres gondolatok cikáznak csak a fejedben. A fekete hajú fiú elvette tenyerét arca elől, és hosszas tétovázás után, végül felpillantott szobatársa arcára, viszont erre a látványra egyáltalán nem számított.

Taehyungnak jobban csillogtak a szemei, mint valaha látta, ajkai enyhén elnyíltak, és látszott rajta, hogy tényleg figyelt arra, amit a kisebb mondott neki, és az is látszott rajta, hogy vizuális típusként, szinte mindent elképzelt. Végül nyelt egyet, és megnyalta kiszáradt ajkait, aztán egy torokköszörülés után ő törte meg az őrjítő csendet.

- Hát, hallod… nem tudom… - változtatta meg végét mégis annak a gondolatnak, ami eszében volt, hiszen, hogy mondhatna ő, Taehyung ilyet, pont most, pont Jungkooknak, amikor ő egyáltalán nem ilyen. Látszott rajta, hogy mondana valamit, valami meggondolatlant, vagy talán végiggondolta azt, amit mondani akart. Ő maga sem tudta, de nem volt mersze ki is ejteni a száján.

- Ennyi? – lepődött meg a fiatalabb. – Semmi buzizás, semmi beszólás, semmi fújolás, csak hogy… nem tudod? – nézett megilletődötten a fiú. – És miért nézel így? Látom rajtad, hogy nem ennyi a véleményed, gyerünk, lökjed, nem fogok megbántódni.

- Nem is bántó szándékkal mondtam volna, csak ez így annyira… szar. Úgy értem…

- Nyögd már ki.

- Ahogy meséltél, ahogyan mondtad, azok az elszomorodott vagy éppen élvezkedő sóhajaid közben… az jutott eszembe, hogy legszívesebben… megcsókolnálak.

És csend. Abban a két órában, ami szabad idejük volt, már sokadjára. A fullasztó, néma, mégis beszédes csend. Most Taehyungon volt a sor, hogy elfordítsa a fejét, nem tudta állni Jungkook amúgy sem elhanyagolható méretű, most még tágabbra nyílt szemei vizslató tekintetét.

Döbbenten figyelte barátja zavarban lévő mivoltát, hiszen, nem minden nap találkozik az ember egy szégyellős, magát kínosan érző Kim Taehyunggal. Azzal a Taehyunggal, akinek mindig mindenről volt véleménye, ha bántó, akkor bántó, ha kínos, akkor kínos, ha egyenesen sértő, akkor nem is simán, hanem vérig sértő. Az ő szókimondó legjobb barátja most mégis ott ül előtte vöröslő arccal, és ő maga pedig nem tud mit kezdeni a helyzettel.

- Hát… hű – ez mind volt, amit Jungkook hozzá tudott fűzni, és ezt is csak azért, hogy ne üljenek ott egymás mellett tébolyító szótlanságban, de pár perc elteltével rajta volt a sor, hogy félénken elfordítsa fejét, és tekintetét ismét maga elé szegezze. – Akkor, miért nem tetted?

- Kook – nevetett fel erőltetetten és halkan a másik. – Én nem vagyok meleg. Nem vitt rá a lélek, hiába tudom, hogy nem egy vadidegen srác ül itt mellettem, a helyzet mégis vadidegen. Meg… bassza meg, ezért mondtam, hogy szar az egész, mert még most is megtenném, de egyszerűen… nem megy, érted?

A fiatalabb gyorsan megoldotta a helyzetet, és levetkőzte minden szégyenérzetét és bátortalanságát, hirtelen mozdult barátja felé, és egyszerűen megcsókolta őt. Ha a másik nem meri, hát majd veszi a merszet és megteszi ő. Nem volt hosszú csók, nem volt szenvedélyes, akaratos, nem is volt igazán csók, ahogy Jungkook saját vékony ajkai közé fogta Taehyung telt alsóajkát, éppen csak hozzáérintette a nyelvét, majd egy apró puszit adott a húsos, kissé elnyílt ajkakra, aztán elhúzódott.

Az idősebb mindenre fel volt készülve, csak erre nem. Ott ült bamba arckifejezéssel, aztán pár perc elteltével ráordított barátjára.

- Te seggfej! – Jungkook úgy meglepődött ezen a reakción, hogy még hátrébb is csúszott az ágyon. Megijedt. – Hát, én kinyírlak, Jeon Jungkook, kurvára meg fogsz halni, te kis rohadék!

A kisebb összehúzta magát, és maga elé emelte karjait, szemeit szorosan becsukta, és úgy várta az ütést. Ezt nem gondolta át, egyáltalán nem. Egyáltalán, honnan jött az az ötlet, hogy megcsókolja a barátját, aki olyan hetero, mint ide Washington? Bárhonnan is származott a gondolat, élete legnagyobb baromsága volt. Csak várta az ütést, de az nem jött. Félve kinyitotta egyik szemét, és kipislantott karjai közül, hogy egy térdelő, diadalittasan vigyorgó Taehyunggal találja magát szemben.

- Mi…?

- Beszartál, mi? – nevetett fel az idősebb és visszaült sarkaira. – Sütikém, baszd meg, nem vagy semmi, komolyan azt hitted, hogy megütlek? Hát ilyen szarházinak nézel? Soha nem ütöttelek még meg, nem most fogom elkezdeni.

- Nem, baszd meg, nem nézlek annak – vette el maga elől a kezeit, és dühösen villogó szemekkel meredt, a röhögéstől már fetrengő barátjára. – Tudom, hogy az vagy. Hát, a kurva anyád! Tudod, hogy befostam? Gecire nem voltál vicces! Honnan a faszomból tudtam volna, hogy csak simán kiröhögsz, te faszkalap?!

- Hát, most már tudod – nevetett tovább Taehyung, majd odacsúszott Jungkook mellé. – Na, ne legyél ennyire berágva, számíthattál volna rá, hogy meg foglak egy kicsit szívatni, miután random lesmárolsz. Amúgy édes voltál – szelídült mosolygássá eszeveszett vigyorgása.

- Elmész te a faszomba, hagyjál békén! – próbálta magáról lelökni az időközben rácsimpaszkodott szobatársát.

- Ne már, Kook, ennyire nem haragudhatsz, tudod, hogy szeretlek…

- Ejtsd ezt ki még egyszer a szádon, és Hayi előtt foglak lekapni, ország-világ szeme láttára.

- Azzal magadat is lebuktatod, buzikám – ölelte meg szorosan megbántott barátját a lila hajú, Jungkook pedig már nem hadakozott ellene.

- Utállak.

- Tudod, hogy szeretsz – nevetett fel, mire már a sötét hajú is elmosolyodott. – Na, ugye!

- Jó, most, hogy kiszórakoztad magad a nyomoromon, igazán előállhatnál valami tanáccsal, vagy mit tudom én.

- Ha hiszed, ha nem, közben gondolkoztam, kussolsz, nem szólsz be, igen, olyat is tudok – intette le azonnal a fiatalabbat. – Azt mondtad, hogy minden gyengepontodat megtalálta elsőre, és táncos alkattal rendelkezett, ugye? – bólintás. – Na, gondolkozz, buzikám, ki az, aki férfiből van, táncol és tudja rólad, hogy nem az egész emberiség, hanem csak és kizárólag a te hibád a globális felmelegedés?

- Miért is mondtam el én ezt neked? – forgatta meg szemeit Jungkook, majd egy sóhajtással beletörődött, hogy ezzel lesz baszogatva élete végéig. – Taemin.

- Gratulálok! Tehát? Akkor, ki lehet a te rejtélyes Mr. Cseresznyés Cigit Az Ágyba szerelmed?

- Ez faszság, nem lehet Taemin…

- Már, miért ne lehetne? – vont vállat Taehyung. – Fél Szöul végigment rajta nemre, és kábé korra való tekintet nélkül, cigizik, ő a következő Michael Jackson, és kiemelném megint, hogy pontosan tudja, hogy szex közben mire vagy érzékeny és mitől indulsz be jobban.

- De attól még nem meleg a srác, és egyáltalán nem biztos, hogy cseresznyés cigit szív. Jongin, mióta kajtat utána, ha csak szexre vágyik, akkor lazán kihasználhatná őt, és mindenki boldog lenne: Jongint végre megdugná Taemin, és ő is kielégült lenne. Nincs benne logika, hogy miért pont én.

- Ha állításod szerint nem meleg, akkor ennyi erővel ugyanez lehetne a mi felállásunk is. Én megduglak, te örülsz neki, hogy annyi év vágyódás után megkapsz, én meg nem lennék kanos. Most ezt gondold végig Sütikém, látod már, hogy nem mozogsz a realitás talaján?

- Jó, ez azért nem teljesen ugyanaz… - halkult egy Jungkook. – Egyébként kussolj, te akartál megcsókolni az előbb, akkor ki is vágyódik ki után? – vigyorodott el, majd sóhajtott egyet. – De, most komolyan, mennyi az esélye, hogy Taemin legyen? Ez annyira abszurd…

- Mert Jongin sokkal valószínűbb-

Megfagyott a levegő. Egymásra meredtek és a teóriagyártás újraindult.

- Végülis, táncol. Nem is akárhogy – dobta be az első érvet Taehyung.

- De nem cigizik – vetett ellen a másik.

- Simán csórhatja Taemintől, vagy bárki mástól „Taemin kéri” címszó alatt, így le se bukhat, viszont simán gyanúba keverhet bárki mást – ötletelt tovább az idősebb.

- De Jongin nem is tudja, hogy meleg vagyo-

- Kivéve, ha Taeminnek nem járt el a szája…

- Ő nem olyan. Egy szégyenfolt vagyok a múltjában, nyilván nem kezd el vígan és dalolva mesélni rólam Jonginnak…

- De tekintettel a tényre, hogy ők ketten legjobb barátok, lehet, hogy Taemin kínlódva ugyan, elmondta Jonginnak, mint ahogy te nekem, hogy jófejségből minden nőt meghagysz nekem a világon… - mászott le Jungkook ágyáról Taehyung, és elkezdte összeszedni a cuccait. – Na, de most tárgyalás itt berekesztve, óránk van, Sütifiú.

Öt perc alatt összeszedték magukat, majd bezárva maguk mögött az ajtót, egy káromkodás kíséretében, ami a „Nem működik” feliratnak szólt a liftajtón, elindultak a lépcső felé, ahol a harmadik fordulóban Hayi érte utol őket. Ellépdelve évfolyamtársa mellett, a pár lépcsőfokkal lentebb járó lila hajú fiú vállát megkocogtatta, mire az megfordult és majdnem hátra is esett a meglepetéstől, hogy maga Lee Hayi, élete istennője, a leggyönyörűbb, legcsinosabb, legszebb hangú lány állította meg személyesen, hamarosan pedig hozzá, azaz Kim Taehyunghoz fog intézni szavakat a kellemesen mély hangján, amelyek azok között a csókolni való és rózsaszín ajkai között szöknek ki.

- Taehyung, ugye? – mosolyodott el kedvesen Hayi, a kérdezettnek pedig akkorát dobbant a szíve, hogy majdnem bele is halt.

- Igen – ezt mind kinyögte válasznak, teljesen leblokkolt, hogy a csodahangú tünemény tudja a nevét.

- Tudod… nos, az a helyzet, hogy elég feltűnő, és bevallom, fura, hogy nézel állandóan, és beszöksz az óráimra, ezért… arra gondoltam, hogy elmehetnénk kávézni, vagy egy cukrászdába beülni, vagy felőlem egy kocsmában egy bor vagy sör mellett beszélgetni, és akkor talán nem lesz olyan ijesztő és mások se fognak földönkívülinek gondolni. Mit szólsz? – kérdezte meg egy félmosollyal, ahogy figyelte a döbbenetet, ami a nála másfél fejjel magasabb fiú arcára kiült. Pár perc elteltével sem szólalt meg a másodéves srác, ezért Hayi szélesen elmosolyodott. – Hm?

- J-jó, persze! Örömmel! – bólintott rá Taehyung nagy vehemenciával. – Akkor… akkor szerda este ráérsz? Van egy helyes bár, nem messze az egyetemtől, és…

- Tökéletes – vágott a szavába Hayi, mert érezte, hogy sose lesz vége a magyarázkodásnak.

- Akkor… szerda este kilenckor, itt, a koli előtt? – kérdezte nagyot nyelve a fiú.

- Rendben, szerdán kilenckor – bólintott Hayi, és elindult lefelé, viszont Jungkook utánament, magára hagyva a rózsaszín ködben úszó Taehyungot, megfogta a lány csuklóját és maga felé fordította.

- Halljam, mi volt ez? – förmedt rá a srác.

- Hallottad, nem? Különben sincs túl sok közöd hozzá – rántotta ki a kezét a fiú szorításából.

- Nem szoktál te indokolatlanul kedves lenni ismeretlen emberekhez – folytatta Jungkook. – Vagy talán meguntál Hanbin után futni?

- Fogalmad sincs, mi van köztem és Hanbin között, világos? Nem ismersz engem – szűkítette össze szemeit Hayi.

- Még szerencse – horkantott fel a másik. – Figyelmeztetlek. Ha megbántod Taehyungot, ha csak játszol vele és összetöröd, nagyon megjárod, világos? – idézte a lány dühös szóhasználatát.

- Nem szokásom másokkal játszani, összetévesztesz magaddal – lépett el a fiú elől. – Nem kell félteni, nagyfiú már, tud magára vigyázni – azzal otthagyta a lépcsőn a feszült fiút, aki visszament elvarázsolt barátjáért, aki éppen nagybőszen mesélt Lisának, hogy élete szerelme randira hívta.

- Nem randi, te szerencsétlen, csak idegesítő vagy és próbálja kitalálni, hogy miért zaklatod – az ellenszenvét nem tudta palástolni, viszont nem is akart barátja boldogsága útjába állni, de azt sem akarta, hogy nagyon beleélje magát, így kénytelen volt kissé lelombozni. – Mi a fene ütött a barátnődbe?

- Ugyan, Jungkook. Nem ütött belé semmi, azt se tudom, honnan ez a nagy ellenszenv – fintorgott Lalisa. – Szerinted, barátkoznék vele, ha utálatos lenne, vagy bármi baj lenne a lánnyal?

- Ki tudja? Velem is barátkozol.

- Te teljesen hülye vagy, Sütikém – nevetett fel a szőke lány. – Ne aggódj, nem lesz semmi baj, hidd el – mosolygott Lisa, majd két puszit nyomott Taehyung és Jungkook arcára is, aztán a kollégium előtt várakozó barátnője után szaladt.

- Randim lesz, Hayival, randim lesz, Hayival – énekelgette Taehyung, ahogy végre ők is elindultak le a lépcsőn, Jungkook pedig csak megrázta a fejét.


- Ebből még baj lesz – sóhajtotta, és kilépett a hűvösbe.



1 megjegyzés:

  1. Szió! ^^
    Most találtam rá a blogodra, és TEURAMISTEN.

    Nagyon kíváncsi vagyok, ki szökött be JungKookhoz este, bár Jongint nem tudom beleképzelni, úgy Taemint se...igazából mencinek akarok tűnni, hogy igenis vannak elképzeléseim, de valójában nincsenek. Fogalmam sincs, ki lehetettXD Imádkozom, hogy TaeTae baba...remélem hamar megtér, és tovább is jut kívámságlistáján Kook ajkainál, de ez majd kiderül. Még megtudom, hogy ő látogatja Kook fenekét :)))))

    Imádom a sódert, amit lenyomnak, sokszor hangosan felnevettem. XD

    Imádom, siess a folytatással! ❤❤❤❤❤

    VálaszTörlés